Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Kabdebó Tamás: „A mi Kazinczynk” (Az esszéista Cs. Szabó Lászlóról)

is ilyen volt - hogy belejavítsanak. Tökéletes írás talán mégsincsen, mert ha a nyomatékokat is át akaijuk helyezni, Flaubert prózája is átírható. Idő híján csak egyetlenegyre hívom fel még a figyelmet. Cs. Szabó meglepően kevés toldalékszót használ, helyette úgy igazítja a szórendet, hogy meghökkenünk. Ezek után folytatnunk kell az olvasást. Aztán még két váratlan irányban tágítja látókörünket: a gazdaságtörténet irányába - ennek doktora volt - és a költészet mezsgyéje felé. Prózája lírai javából prózaversek kanyaríthatók. Máskor, mint a vajákosok, álmait kottázta verssé.

A teljesség kedvéért megemlíteném az esszé pár rokonát is. Az esszé elsősorban a VALLOMAS-ra tekint vissza, eredetileg Szent Ágostonra. A vallomás egyik világi édestestvére az esszé. Közeli rokona az esszéregény, kinek elsőrendű magyar művelője Szentkuthy Miklós nemrég halt meg. Nem igazi esszé volt az övé, hanem egyfajta monodráma. Van még ezen túl, az esszé-szerű regény, melynek legkitűnőbb magyar művelője Márai volt. A regény azonban kitalált világba helyez mindent, tehát esszémércével nem mérhető. Mert erről van szó, hogy befejezésül végre megmondjuk: tudni szeretnénk egy értő és érző, gondolkodó és írástudó mestertől ez a világ az ő szemével milyen? Mi volt az életérzés, ami az elmúlt korok embereit átjárta? Ebből, tudva-tudatlan vajh mit örököltünk? Mit mutat az iránytű a jövő felé?

,Auktorok műveiken keresztül szólnak, én enmagam személyével” mondja Montaigne. Cs. Szabótól megkapjuk az auktorokat és őmagát, őmaga személyével. Montaigne mondta: „Éppúgy nem lehet könyvet írni nagy tudás nélkül, mint magas falat malter nélkül emelni.” Cs. Szabó újra emeli számunkra az európai művelődéstörténet falait, az ő saját kötőanyagát. Egy életünk van, legalábbis idelent, csak egy. Úgy szeretnénk élni, hogy ebbe az egybe jó élményeket sűrítsünk, ez útravalónk, szellemi táplálékunk legyen. Erre való Cs. Szabó, a magyar Montaigne. Minden esszéje elemózsia.

27