Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 4. szám - Szikra János: Bodzavirág (vers)
Szikra János Bodzavirág Szegeden, a Pálfy utca közepén él egy asszony. Mi tudjuk csak, te, meg én. — Ődöngtél a Tisza partján. Hangodat ma is halljuk, tócsa-léptű balga tag, mert bús lényed néki s nékem énekel, s megkéselt, szép szívünkhöz úgy érnek el a kései szó-hullámok mint a part fekteti le az öngyilkos lányokat. Folyó! Evek! Tűnő vers- és évszakok! Juhász Gyula! S lelkünk, te rég tetszhalott! — ...Fekete a koronája, fekete, az az asszony mégis a Lét jegyese. Bodzavirág-emléke ha fölmerül, szigorúszép bársony borzol legbelül.
/
