Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 4. szám - A hely szelleme - Balog József: A fahrtkocsi

igen, mi kell hozzá? Mi következik vajon mindebből a vidéki irodalmi vállala­tokra nézve? S vidéki írókra? Mindig tartottam attól, hogy az idő múlásával a levegő is elfogy majd körülöt­tem szellemi értelemben: beszélgetőtársak mennek el Pestre vagy kallódnak el. Előfordulhat, hogy a Megye vagy a Város, amelynek néhány év múlva már nem humán értelmiségi vezetői lesznek, hanem jogászok és vállalkozók, s a bürokra­tái sem emlékeznek a kádári állandóságra, — egyszercsak nem szavaz meg több pénzt a helyi folyóiratokra. Mi lesz akkor? Több-e egy-egy vidéki város irodalmi élete a benne működő szerkesztőség életénél? Ha így történne, el kellene men­nem Pestre? Végül arra is rákérdeznék, miért nem folyik erről a mi körünkben nyilvános beszéd (tapasztalataim szerint magánbeszéd is ritkán)? Ezeket a kérdéseket azért tettem fel, s azért némi — bár rövidre zárt — sze­mélyes történetmondással együtt, mert számomra roppant érdekesek, fonto­saknak tűnők, s ugyanakkor személyesek. Nyilvánvaló, hogy további kérdések tehetők még fel e problémakörön belül. Kíváncsi vagyok ezekre is, akárcsak a válaszokra. Takáts József A fahrtkocsi- beisút-kiisút ­lkezdi: északkeletről érkezik — otthonról —, amikor a városba ér, háta mögött Debrecen 224 km, Békéscsaba 94 km, Hódmezővásárhely 25 km, Algyő 9 km, mellette balra a tízemeletes félszalagház, utá­na a Kék csillag Étterem — volt ott lakodalom — Mártival táncolt, ivott, aztán a piac, majdnem odavitték a magyar Suzukikat, de a tér most üres, aztán tovább a József Attila sugárúton — ott lakott először, a 19-ben, a vénasszonyt látta még később a strandon, nem lehetett vinni lányt, de vitt egyszer, leestek az ágyról, részeg volt, hajnal, a vénasszony átszólt, van-e magánál valaki? — senki — mondta, az ablakon kiléptette a lányt, kiment az ajtón — egyedül —, hogy a vénasszony lássa, egyedül megy ki az ajtón, de a vén­asszony nem jött elő, hitt neki, pedig hazudott, aztán tovább a Ti­sza Lajos körúton — volt Lenin körút —- balra a téren a szökőkút, amibe gyakran mosóport szórnak, és a hab elönti a teret, aztán megint balra a Dózsa utca és a folytatás a Stefánia — volt Tanács- köztársaság útja —jobbra a Rádió — volt Ügyvédi Kamara, aztán KISZ-székház — aztán a Színház, amit nyolc évig építettek át a lengyelek, kifelejtette a Régi Hungáriát, amit most nem tudnak be­4

Next

/
Oldalképek
Tartalom