Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3. szám - Fodor András: Paradicsomkert (Lakatos István könyvéről)

„Anyám férjének olyan híres barátai voltak — sorolja dicsekedve a pilótafi a német vadászrepülőket — mit Galland és Mölders... a harmadiknak, aki ugyancsak ötven vagy száz Hurricane lelövésével jubilált a szigetország és a csatorna fölött, annak a neve most nem jut az eszembe,” Más alkalommal viszont a megvesztegető szakszerűség válik a hitelesség írói garanciájává: A diplomatának készülő, pisztollyal lövöldöző német ifjú „lábánál üres hüvelyek, az almafa se tudja elnyomni a lőporfüst enyhe nitrocellulóz szagát.”.

Ismét másutt a Bicske és környéke háborús viszontagságait felmutató Farsang- fejezet részleteiben a drámai megelevenítésen túl a szarkasztikus humor munkálkodik s teremt hadtörténet-pótló fordulatos olvasmányt.

Ne maradjon említetlen, hogy az Ugyan miféle kutya ez? Lakatos mai budai életének bensőséges világáról ád jókedvű életképeket. A köztes fejezetek irodalmi, közéleti portréi szervesen kapcsolódnak az önéletrajz személyes mondandóihoz. A Függelék a börtönidőszak dokumentumait adva közre hangsúlyozottan száraz. „A szövegeknek irodalmi értéke nincs, csak dokumentumértéke.” De lám, a Paradicsomkert szerzőjére még a börtönben is rámosolyog a rejtett sorsanalógia szerencséje. Első szászországi férfiősét kötélverő mesterként említi. Márianosztrán, az 1956-ért bűnhődő valahányadik leszármazott, a borjúkötélfonó üzemben kendert gerebenezve, már-már a kötélfonás mesterségéig is eljutott.

10

fVWx J ' 1

, ,w. ' A

j~c

v-t-G (/f d

* (t

/ ti ‘»j ü thM-C- JLy.

Vas István levelének részlete

126