Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3. szám - Tüskés Tibor: A "vesztes hős" (Ceruzavonások Fodor András arcképéhez)
ságát nagyon nehéz elviselni. Nagy a megalkuvás nélküli élet reménytelensége, kockázata. „Keserves látomás, de hű kép, / hisz nem a hála kéne, csak a hűség.” így jutunk el ahhoz, hogy megértsük, valójában nem olyan ez a költészet, mint amilyennek a felszínes szemlélői látják. Nem az osztatlan derű, a rezzenéstelen harmónia, a meghitt, idilli hang a jellemző rá. Ellenkezőleg. A míves forma, a cizellált nyelv, az érzékletes metaforavilág mögött mély indulatok kavarognak, nagy intenzitású dráma feszül. Látszólag naplóba illő, vagy onnét átemelt pillanatképeket, a hétköznap futó rezdüléseit, véletlen találkozásokat, külhoni útiélményeket örökít meg verseiben a költő. Valójában az idő múlásával, a pillanat megismételhetetlenségével, az élmény reprodukálhatatlanságával viaskodik. Fodor András minden este naplója fölé hajlik, hogy megörökítse, megragadja a múló időt, és naponta kell szembesülnie azzal, hogy a pillanat, az emlék megörökíthetet- len, a valóság nem fogható az „emléksejtek eleven, áttetsző zárványába”. (A kötet egyik legszebb verse, A tanulság szól erről az élményről.) Megragadni a valót, és szembesülni ennek lehetetlenségével — ez adja e költészet belső feszültségét. Szép a természet, nemes, humánus dolog az emberi kapcsolatok ápolása — de a „sivatag idő” naponta szembesít a hiánnyal, az elmúlással, a veszteséggel. Ez a szorongás, ez az elemi létélmény éppoly jellemző erre a lírára, mint a harmóniavágy, a hűség hangsúlyozása, az erkölcsi igény hangoztatása. Nem reménytelenség ez, hanem realizmus. „Különc”, „az utolsó optimista pesszimista” — szúrta mellére a jelzőt már „valamikor a legsötétebb ötvenes években” a hajdani diáktárs, s ma sem mondhat mást magáról a költő: „Marad a kesernyés tanulság: / csak a tökéletlenség emberi. / Memóriánk nem tud megistenülni. / A folyton pusztuló, a hemzsegő, / érzékeinkkel fogható lét / nem fér be homlokunk alá.” tam egy cikkecskéhez, amelynek «rirae•"Arany János apró műfaja* Forgácsok és rögtönzések". '< lőréi átható terjedelme lo-15 gépelt lap. Úgy gondolom, hogy a hó végéig tudok helőle gépelt példányt küldeni. Az ismert apróságok alapján az öregedő Arany portréját próbálom benne megrajzolni. Felhasználásáról majd Ítéltek, ha a kezetekben lesz. A- mennyiben közlitek, nem kívánom másutt felhasználni. Szives baráti üdvözlettel /Barta János/ Barta János levelének részlete 119
