Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3. szám - Lászlóffy Aladár: A föld; Egy fa alatt az Ovárban (versek)
A Egy fa alatt az Ovárban A régi Karolina-téren emlékszel hol voltak a „Fások”? Omladék, por, sár — amit épen hagyott a múlt, most az is vásott. Déli Kolozsvár, milyen mélyen érnek ide a kondulások! Egy kövön ülve végignézem milyenek lettek a szokások, elvadult század s ezredvégen mit mondanak a számadások: térképen és tértelen képen csupa kő-kövön jövőt látok. Lepjenek el a sáskák szépen, dúljanak fel az aranyásók! — hányszor és mennyiféleképpen őrjöngtek a Jeremiások. Kolozsvár, kedves kincses éden, benne járják e hajdútáncot. Prométheusz-testére kéken feszülnek rá az égi láncok. Toporzékolt vagy harminc népen Ferenc, a Habsburg-áradások nem rontottak annyit a képen, mint most a bizantin rakások. Régi Kolozsvár, milyen délen ébredsz, barbáraid ma mások. Mint fagy feszül a sziklarésben, megrendítnek az alád ásók. Keselyűk féligtelt begyében végezze minden gőgös álnok, akinek sarkantyúhegyében megbotlanak a békeálmok! Akármi sors várt, már leéltem, de leéletlen hagyom rátok az időt, melytől hogyha féltem, csak jobban bénított az átok. 36
