Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3. szám - Géczi János: 1000 naplemente (vers)
ahogy október 2-án már okt. 31-et is magába szívja hiába értekezik az időmértékről a zöld húsú pokolban nem fontos mégis az az ősz lesz amit s ahogy ő tud 28. ezek a lapok olyanok csinálják a kis a nagy tapsot csinálják az irdatlant betuszkolják a szerzőket kituszkolják a szerzőket jó szeretők s szeretik ezek a lapok olyanok lapáttenyerükön hordják szájból etetik madzagon röptetik tus retus beállítják a csoportképet 29. lehúzom felengedem a vers rolójára festett másodrangú naplementét bugyborog az eső fröcsköl a fény lehúzom felengedem hártyapapírja alól ekkor is akkor is dereng az asszonyformás vidék miközben sosem velem miközben mindig mással a feszes viadukt alatt néma és merev hullákkal 30. az idő az-e az okker amely f. o. képversében a szoba pengevillanásokkal bevilágított falán 30
