Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3. szám - Balázs Attila: Eventyr
Balázs Attila Eventyr ■m T” H. C. A-nak JL yl em tudható pontosan, mikor és hol, mindenesetre magasan: repül a hattyú. Hosszú hattyúnyakát előrenyújtja (a távolságba fúrja), két erős szárnyával a levegőt suhogtatja — így szeli hófehéren a kékséget. Makulátlan tollazata csillog a napfényben. Nem tudható pontosan, hova és miért, mindenesetre tökéletesen: repül a hattyú. Alant a töpörödött táj. Folyó vékony pántlikája kanyarog a haragoszöld erdőn át. Zúgó malom. Amarra szántóföldek sakktáblája. Üt. Az úton emberek mennek, amitől mérhetetlen fájdalom nyilall a nagy madár madárszívébe. A hattyú — madáremlékezetének rejtett zugában — még emlékszik azokra az időkre, amikor — emberként — ő is a lenti utakat járta. Két talpával verte a port, miközben váltakoztak a telek, tavaszok, nyarak és az őszök. Azután szárnyra kellett kapnia, furcsa átok, s azóta a levegőben nincs megállása. Néha egy kis éjszakai pihenő, utána megint szárnyalni muszáj — tűnt haty- tyúdalok nyomában. Északról dél felé, délről észak felé, időnként — szinte kö- telességszerűen — bús oboa-hangokat hallatva. Hattyúdolog. Nehezen megfejthető. Egy biztos: a hattyú nagyon szeretne visszaváltozni emberré. (Muzsikussá?) Minden álma, minden vágya ez a hattyúnak, öröm helyett mégis páni félelem lesz úrrá rajta, amikor — egy rég tapasztalt, csaknem hideglelős borzongás után — váratlanul olyasvalamit érez, mint amikor az ember megpróbál ökölbe szorított kézzel a vízben úszni. Hiába kavar cséphadaró módjára, nem tud tovább a levegőben maradni, mert elhullajtván hosszú tolláit, kecses szárnya cin- gár, szőrös emberkarrá alakult. Felhőbe nem lehet kapaszkodni. Bombaként fütyülve, zuhan alá. Odalent a molnár bosszúsan csap egyet a lisztporos nadrágjára. Rekedten ezt dörmögi: —A jó égből potyognak ezek a szörnyfiókák! Ma már a harmadik. Minthogyha mindenikük a malomkereket venné célba... Imigyen szól a felesége: — Ne zsörtölődj, apjuk! Húzd ezt is oda, a bokorba. Majd holnap eltemetjük. így igaz. Az élet ettől még nem áll meg egy öreg házaspár számára valahol az ébrenlét kies mezejének és az álom sűrű erdejének keskeny mezsgyéjén. Azaz: az élet megállhat, de a malom nem. A régi történetből levonható tanulságok száma matematikai irányból megközelíthetetlen. Mindenesetre. Legjobban talán az elszabadult nullásliszt apró részecskéire emlékeztetnek ezek a szavak, amelyeket könnyedén felkap a paj25
