Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3. szám - Nagy Gáspár: Fölös ébrenlétem; Mert semmit nem felejtesz (versek)

mert talán ennyi éven át szerettél,

azokban a fátumos, vad években is vadul,

szép tested civilizáció előtti, őserdei ösztönével,

ahol szemed első, kíméletlenül villámló parazsától

már felgyulladt ében-hajad,

s távoli, talán karibi szigetekhez illő

tested vonszolt maga után, hátha egy gauguin-i

kéz tapintó-érzékelő deleje szorult az én kezembe,

amely csak a levegőbe rajzol mögéd pálmafákat,

de bőrödön ha sétába kezd,

hát zokog mind a tíz ujj, ujjaim:

zokog az őrület szentélyében, nyári hőjében,

amikor parancsodra kint a hó szitál,

hisz csodádból mindenre telik!

Vagy november lenne mégis? Fénylő Erzsébet-nap? Vagy éppen március? Koratavaszi hófúvással?

Illyés Gyula levelének részlete