Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3. szám - Buda Ferenc: Árvaföld (vers)

Buda Ferenc

Árvaföld

Árvaföld deres mezején állok a világ legközepén.

Távol s közel

kemény szik, porhanyó homok. Kerékcsapások közt elvesző lábnyomok.

Fönt,

fönt egy láthatatlan vadlúdcsapat jajongva húz tova. Velük tart hunyorgó éjeim, napjaim sora.

Nap, éj, nap, éj, nap, éj.

Megvirrad, bealkonyul.

Éjbe, az éji égbe hatol a vadliba-ék feltarthatatlanul.

Leszáll-e valahol?

Ha vízre lel, bizton leszáll.

Ám itt valaki mindig

mindent összekuszál, összebeszél.

Nap, éj, nap, nap,

éjmegüdvözül ki távozik ki itt marad elkárhozik

Nap, nap, éj.

Nagy, nagy éj.

Kiálts, hogy ne félj.

1