Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Vasy Géza: „Magyarnak lenni álom” (Temesi Ferenc: Híd)
Vasy Géza „Magyarnak lenni álom” E Temesi Ferenc: Híd Iső jegyzés: mű és életmű. Amióta a Por két kötete 1987 januárjában, illetve májusában megjelent, a kételkedőknek is illik a szerzőt, Temesi Ferencet számon tartani. Számomra ugyan némileg meglepő, hogy a szokásos névsorolvasások, az irodalmi elitről szóló tanulmányok, cikkek, gondolatfutamok még mindig inkább csak periférikusán említik a szerzőt és művét, de erősen remélem, hogy ez inkább csak az aktuális irodalmi divatok szűkkörű felfogásának számlájára írandó. Meg aztán a szerzőt egyesek szeretik leírni. Első elbeszéléskötete után is többen látták benne a soha művel már nem is jelentkező alkotót, s a Por megjelenését kommentálták olymódon, hogy jó, jó, most az egyszer még valami összejött, dehát ezt már úgyse képes mégegyszer megismételni, hiszen egyrészt az ötlet, másrészt az életrajzi anyag szervezi a könyvet, s bár az ötlet jó, az anyag érdekes, ámde megismételhetetlen. Nos, a szkepszis sohasem indokolatlan, de a Híd előítéletmentes olvasói kijelenthetik, hogy ez a regény nem csalódás a Por után: ötlet is van újabb, s az életrajzias anyag is kimeríthetetlennek mutatkozik változatlanul. Vannak egykötetes életművek is, a Híd annak bizonyítéka, hogy itt most egy többkötetes életmű épül. Rangjáról és jelentőségéről értekezzen majd a tárgyilagos utókor, mondjuk 2049 egyik kies későőszi napján, a Lánchíd közelében, egy patinás épületben. Második jegyzés: Por és Híd. A két regényt természetesen nemcsak szerzőjük köti össze, s nem is csupán a címek tömörsége állítja egy sorba. A párhuzamok és a kapcsolódások sora szinte kimeríthetetlen. Éljük be most a szembeötlőb- bekkel. Mindegyik műben meghatározó az önéletrajzias hős, s az is, hogy a szerző távolságot is tart vele szemben. A Por Szeles Andrása 1973 nyarán szerelmével együtt egy gépkocsibaleset áldozata lesz. A Híd Zoltán Istvánjának élettörténete innen indul: 1993 őszén a pesti Egyetemi Könyvtár gyakornoka lesz, s szerelme, Kati meghalt abban a balesetben, amelynek István csodával határos módon túlélője. A korábbi regénynek azonban csak egyik főszereplője a sok közül az egyetemista fiú, a Hídnak két főszereplője van, s István az egyik. Mindkét mű múltat és jelent, pontosabban — hiszen ma 1973 is múlt — történelmi múltat és személyesen is megélt múltat vonatkoztat egymásra. A Por messzibb nyúlik vissza az időben: egészen 1833-ig, a Híd kezdőpontja 1890 májusa, a másik főhős születésének napja. A Porban sok idősík jelenik meg, s kevertem mozaikregény ez, míg a Híd nagyjából folyamatosan és nagyjából a meg- történés sorrendjében közöl két cselekménysort: Tóth Pál és Zoltán István élettörténetét. A folytonos megszakítást a két életút folytonos egymásba ékelése jelenti, de a mű ezáltal nem mozaikszerűvé válik, hanem: ikerregénnyé. A Por fő színtere Porlód, azaz Szeged, a Hídé Tengőd és Budapest, de a korábbi regényben is említődik Tengőd, s az újban is, gyakorta Porlód, amely nagyváros a 8-10 ezer lakosú Tengődhöz képest. Egymástól mintegy 30 kilométerre fekszenek az Alfóldön. A Por család- és nemzedéktörténeti regény is, s bár a szótárforma a szerzői távolságtartás eszköze is, az irónia inkább érinti a történelmet, a Kárpát-me80
