Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1. szám - Lászlóffy Aladár: Gutenberg sírja; Föld, fehérló, gyógyszer; Vecsey doktornak (versek)

Alusznak. Hálnak az utcán és halnak. Már se jázminok, se a tömegek nem tapsikolnak. Csak tele van a földrész, a bolygó, a világegyetem. Mint óvóhelynek, menekült tábornak lefoglalt s berendezett vidéki moziterem. A kicsit sárguló feketekeretes vetítővászon mintha bárki, mindenki álmainak óriás gyászjelentéséhez volna űrlap.

* * *

Itt van, Árpád, amiért még nép-koromban küldték elhoztam az utolsó hitet és szeretetet. De mindent egyedül nem lehet. Azóta megfogyatkoztam: csak magyar vagyok. A patika cégtábláján talán még ott. a reménység.

Vecsey doktornak

Hol eddig csak anyám s hazám lakott, jártál szívemben - azt a lakatot mit gyártója egykor reá rakott,

most hogy a szavatossági idő lejár s ilyenkor földi szerviz-munka jár, te felnyitottad, bölcs, okos tanár.

Csak emberkéz volt s azt a csöpp határt, törékeny űrt bár tőrként járta át - íme a Dolor gyógyít, nemcsak árt.

Jártál szívemben - köszönöm a jelt, mely gyógyító jelképeket viselt, a kérdésekre visszhanggal felelt.

A boltra, mégis - síri vagy lakott - mit magán-golgotám alá a sors rakott, most tegyük vissza még a lakatot.

2