Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - A. Gergely András: Szebb, ami kicsi? (Poliszok, helyi társadalmak és etnikumok)
ságot, egyúttal persze a csoporthoz tartozók politikai és társadalmi öntudatát, védettség-élményét, lojalitását is. Itt az archaikus mintákról példázatként szóltam, de a nemzetiségek és etnikai identitáscsoportok mai szabadságfeltételei éppúgy tértől és időtől, uralmi rendszerektől és hatalmi módszerektől, gazdasági és politikai tagoltságtól, konkrét térségi kapcsolatrendszerektől függenek, ahogyan az ókorban. Most is az a főkérdés: tagjai vagy részesei a modem államoknak az etnikumok, s integráltak vagy asszimiláltak, uralkodók vagy elnyomottak, perifériára szorultak vagy főszerepet kapnak a társadalmi változásokban? E Magyarországot is illető kérdésekre választ keresni annál lehangolóbb, minél több archaikus modell, ősrégi minta van a megoldásra. S úgy vélem, Kelet-Európábán a társadalom gazdasági, politikai tagoltságát évszázadok óta úgy rajzolja meg magának a politikai hatalom, hogy csöppet sincs tekintettel a térségi és etnikai, táji és etnokulturális tagoltság történelmi tényeire. Látnivaló, hogy Nyugat-Európát sem kerülték el a nemzetiségietnikai viszályok, sem a 19., sem a 20. században. S a nyugati etnoregionalizmus épp arról tanúskodik, hogy messze nem megoldott a helyzet abban a nagyrégióban, ahol ma már viszonylag homogén politikai nemzetek élnek együtt (a németek és az angolok például). Miért ne kellene hát a mi régiónkban ezerszer intenzívebben keresni az etnikai önállóságok, a megbékélések, a kiegyezések és együttműködések új korszakának föltételeit. Ez új korszak tudatos tervezése talán az egyik legfontosabb föltétele annak, hogy az Európához tartozást tőlünk Európa vagy a világ népei komoly törekvésként elfogadják. Európa népei ma már egyre nagyobb arányban városlakók, s egyre növekvő igénnyel poliszok lakói kívánnak lenni. Az ókori minták és a jövőbeli városképzetek pedig elkerülhetetlenné teszik a helyi társadalmak tagoltságának tudomásulvételét, s e tagoltságban az etnikai csoportok szerepének fölismerését. Enélkül ma már sem Marosvásárhelyen, sem Párizsban nem lehet városképzeteket építeni. 68
