Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 2. szám - Gennadij Ajgi: Hódolat a dalnak (Harminchat változat csuvas és tatár népdaltémákra - fordította: Baka István)

Ha felbocsátanám az énekem: szállna merészen,

legszebb dalom arany gombolj ágként gurulna az égen.

:J: * *

Mind gyorsabban forogva maradnak el a hazai tájak, úgy tetszik, törékeny termetemnek nincs már helye falumban.

* :|; *

Ránk várva, fehér vászonnal miért nem terítitek be udvarotokat?

És ezüst érmét miért nem raktatok házatok homlokára?

* :|: *

Táncban forogva,

gyöngysorrá változtatjuk a kemence tégláit, ezüst fahasábok gyúlnák benne lángra.

H; * :!:

Megremegtek a nyírfák csúcsai, mint fehér hold, a kapuban feltűnt a menyasszony.

* * :|í

Van egy dalocska a rét füvében, elmenjünk-e hozzá s eldaloljuk-e, vagy elhozzuk ide tinéktek elénekelni búcsúzóul?

* * *

Lám, eltünedeznek már a mezőn, az árvalány haj rejti őket.

Nem hallik már a csengettyű sem, állunk, mint árva madarak.