Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 12. szám - Fodor András: Népdalfeldolgozások Basilides Mária és Bartók Béla előadásában (Az 1929-es His Master’s Voice lemezeken)

szép az erdő, a Szomorúfűzfának... és társai. Akkor bizony én is úgy éreztem „Meghalok, meghalok...” a bánattól. De aztán újra és újra megszereztem ezeket a kopott, viharvert, összekarcolt fölvételeket, melyekről később megtudtam, a hangok barázdáit nagyjából akkor irdalták beléjük, amikor én születtem.

Bárha koncerten nem hallhattam már, a rádióban meg-megszólaltatott hangját, s a róla olvashatókat figyelve, belül hűséges maradtam hozzá. Természetesnek tartottam, hogy a Nagy Magyar Előadóművészek könyvsorozat vele, Molnár Jenő Antal róla készült méltó megidézésével kezdődik. Amikor a. Röpülj páva.../-vetélkedők s az elmúlt évtizedek népzenei találkozói során a naturálisán egyre hívebb, már- már a hibákat, rossz lélegzéstechnikát is pontosan utánzó népdaléneklési stílus kezdett kizárólagos rangot kapni, egyszer itt, Kecskeméten, költőtársak és kiváló népzenészek közt megkockáztattam: Ugye azért a Török Erzsiét tovább-vivő nyerstiszta tónusok ereje, kópiáikkal is bűvölő eredetiessége mellett a basilidesi népdalintonáció a maga nemében továbbra is érvényes, azaz felülmúlhatatlan? - Ingerült legyintéseket kaptam válaszul, mondván: elavult operastílus, oratóriumi teatralitás az övé, végérvényesen meghaladott, nincs igazi köze a népdalhoz.

Noshát, ekkor határoztam el, hogy ezt a fölényes-felületes ítélkezést nem hagyom szó nélkül. Ahhoz, hogy a perújítás, rehabilitálás szerepéhez időközben hozzábátorodtam, része volt annak is, hogy ebben a városban kivételes tradíciói vannak a Ba- silides Mária iránti tiszteletnek. Többször járt, szívesen szerepelt itt, s kedves rokonai éltek Kecskeméten, velük való közös fényképe ismeretes. Unokahúgai, a Várkonyi lányok sok dokumentumát adhatnák még a kölcsönös ragaszkodásnak. (Egyik húgát, a zenetanárrá lett Erzsébetet és lányát gyakran láthattuk magunk között e találkozókon.)

Ahhoz, hogy a mondott, megidézett lesújtó véleményekkel szemben diametrálisan ellenkező, maximálisan pozitív véleményemet ne tekintsék dacos, szubjektív mániának, idéznem kell elöljáróban két szakmai véleményt. Egyik a művésznő kivételes képességeire, másik a jelenség utánozhatatlan voltára vonatkozik.

„Hangja az altregiszter teljes terjedelmében nagy vivőerejű, kiegyenlített és nemes zengésű volt, előadásmódját egyszerűség és rendkívüli meggyőzőerő jellemezte.”

Más: „Oratórium-énekesi működése Magyarországon korszakalkotó. Évtizedeken át elképzelhetetlen volt oratórium-előadás” nélküle. „Hazánk zenetörténetében alapvető jelentőségű dalénekesi működése is... Előadása leírhatatlanul feszült, teljesen egyéni volt, és a nyújtott élmény semmivel sem azonosítható, egyszeri jelenséggé vált. A klasszikus dalirodalom mellett Mahler és a magyar szerzők, elsősorban Bartók, valamint Kodály dalainak előadását emelte olyan szintre, amely felülmúlhatatlan mintaként szolgál minden későbbi interpretáció számára. A basilidesi megoldásokat túlszárnyalni aligha lehet, ezek, mint valamiféle időtlenné vált műalkotások vonultak be a történelembe. Aki őutána fordul e dalokhoz, más megoldásokkal kell, hogy kísérletezzék.”

Amikkel előadásom további részében, mint fontos bizonyítás-kiegészítéssel is találkozhatnak, a Kodály és Bartók féle His Master’s Voice-felvételek immár 65 évesek. Létrejöttük inspirálója egy - 1877-ben született, 1944-ig élt - görög származású, Párizsban, majd Londonban is működött, kiváló képeségű muzikológus: Michel Dimitri Calvocoressi. (Mellesleg lefordította a teljes Székelyfonót, s Kodály kórusainak is ő szerezte meg az Oxford University Press kiadót.) Nyugodtan mondhatjuk, hogy ő volt nyugaton az új magyar zene első szálláscsinálója. Neki köszönhető, hogy a híres londoni hanglemez-cég, a His Master’s Voice, a világgazdasági válság küszöbén teljes felszereléssel Budapestre költözik Bartók és Kodály népdalfeldolgozásai90