Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Körmendi Lajos: Magánkrónikák (elbeszélés)
Körmendi Lajos Magánkrónikák Romlás A. JR. mikor nyugdíjba ment, örült, mint egy rab, aki végre szabad lett. Tervezgetett. Eljárt a könyvtárba, könyveket kölcsönzött, sokat olvasott. Működött ott egy nyugdíjas klub, abba is belépett. Elment a hangversenyekre, irodalmi estekre, utazási élménybeszámolókra, egyéb programokra. Cikkeket kezdett írogatni a helyi lapba. Igaz, az írógépet, ha egy mód volt rá, kerülte, mert fájtak az ujjai. Az ízületek. Sok pénzt elvitt a gyógyszer. Az udvaron szívósan törekedett felfelé a gaz, szinte reménytelen volt ellene a küzdelem. Örült a télnek, majd az legyőzi ezt a rengeteg gyomnövényt. Egyre jobban fájtak az ízületei, kínszenvedés volt neki a favágás. Sokszor elgondolta, mennyivel könnyebb lenne, ha nem magányos asszonyként kellene élnie. Egy vihar leborította az alsóépület egyik falát. Minden egyre romlott, enyészett a kis házban. Erezte, nem tud a pusztulásnak gátat vetni. Gyenge volt, magányos és beteg. Rettegett a téltől, már visszasírta a gyomnövényeket. Szeretett volna fogadni egy embert, hogy vágjon fát, végezze el a legsürgetőbb munkákat a ház körül, nehogy a fejére omoljon egyszer az apai örökség. Ez a terv azonban csak álom maradt, mert a kis nyugdíjhoz mérve nagyon magas volt a napszám. Fogytán volt a tüzelője. A szomszéd veszekedett vele a leomlott alsóépület miatt. Miből hozassa rendbe? Máról holnapra élt. Csak tejet és kenyeret vett. A télnek nem akart vége lenni. Már csak néha tüzelt, hátha kihúzná tavaszig. Sok ruhát húzott magára, hogy kibírja a hideget. Már úgy érezte, feladja. Elet ez? Azért még elment, hogy életében először segélyt kérjen. A hivatalnok csak végigmérte, rendes ruha, kabát, kalap, ápolt arc, haj... Nem kapott egy fillért sem. Összetörtén gubbasztott otthon. Másnap a boltban egy ismerősének panaszkodott. Húzzak magamra rongyokat, kenjem be magam kosszal, akkor majd adnak? Már régen tavasznak kéne lennie, és még mindig hideg van! — sóhajtozott. Teltek a hetek, s egyik napról a másikra berobbant a nyár. Boldog volt. Végre! S akkor elromlott a hűtőszekrénye. A szerelő megnézte, hümmö- gött, ez minimum hétezer forintba kerül. Részletfizetés nincs, hiába könyör- gött az asszony. Most mi lesz? Sírt. Miért nem a hidegben romlott el? Elindult kölcsönkérni. A megszólítottak annyit panaszkodtak, még ő sajnálta meg őket. Csak állt reménytelenül, s tudta, otthon már megsavanyodott a mára megvett fél liter tej. 13
