Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 12. szám - Fehér Zoltán: „Urak dolga és passziója” (írás és olvasás régen egy kétnyelvű faluban)

Igavonó barmainkat a dögtől Helységünket, házainkat a fűztől.

Valószínűleg 1903-ban kezdte összemásolni a kötet anyagát az első tulajdonos. A

4. lapon egy rác imádság alatt ez áll: „Argat Pál 1894-ben halt meg május 7.” A kötet vége felé, mint a nyomtatott imakönyvekben szokás, a rokonság születési és halálozási adatai vannak felsorolva. Ezt már Simon Józsefné 1941. márc. 10-én jegyezte föl ilyeténképpen:

„Miklosity Mári meghalt 1940. április 4. (...)

Simon Ferenc született 1939. február 19.”

A kötet anyagát szintén gubacstintával másolták legfőképpen a Rózsás kert és más magyar és rác imakönyvekből. Ez a gyűjtemény is hű képe a bátyai kétnyelvűségnek. Kétharmad része rác, egyharmada magyar szövegű. A rác szövegek ortográfiája azonban eltér a mai horvát írásmódtól. Csak a magyar ábécében használatos betűk szerepelnek éppen úgy, mint a 18. századi anyakönyvekben és a régi horvát nyelvű nyomtatványokban.

Gyakorlati célt szolgáltak azok az imádságok, amelyek „valamely szükség idején” c. alatt szerepelnek. Ezek elmondhatók voltak „tiszta időért”, „nagy halálozáskor”, „éség és drágaság idején”, „marhavész idején”, „háború idején”. Sok ima szól Szűz Máriához. Címadásuk a 16. századi gyakorlatot tükrözi. „Egy igen nagy erejű imádság Szűz Máriához”, „A Boldog Asszonyhoz egy szép imádság”.

Országszerte közismert a katekizmusi ének. Ezt Bátyán rác szöveggel énekelték. Benne - nyilván iskolai hagyományként - kérdés-felelet formájában kell egy-egy vallási fogalmat társítani az 1-től 12-ig terjedő számokhoz, az egy Istentől, a 12 apostolig, s mindezt a Kitrákotty mese szerkezetéhez hasonlóan, minden felelethez fel kell sorolni az eddigi feleleteket is folyton elölről kezdve. Nos, ehhez hasonló az az „ének Márijához” c. (ének)szöveg, amelyben nem puszta számokhoz, hanem az egy, két, három stb. órához kapcsolódnak a szent fogalmak tizenkettőig. Ilyenféleképpen: „Egy az óra egy az Isten az égben...” „Két órakor hiszünk két reménységben...” „Három óra éppen annak a jele, hogy az Isten vagyon három személyben...” stb.

Szent Borbála napjához (dec. 4.) szerelmi jósló eljárások fűződnek a néphagyományban. Őhozzá fohászkodnak a bátyaiak villámláskor. Az egyház szerint ő a hajadon lányok pártfogója. A középkor kedvelt szentje volt.15 16 Nem csoda, ha itt is találunk hozzá imádságot.

A középkorban hasonlóképpen tisztelték Szent Appolóniát. BÁLINT Sándor szerint a sokac Asszonyok Appolónia napján (febr. 9.) nem dolgoztak. Szent Appolónia egyébként a fogfájósok védőszentje.15 Ezért is olvashatjuk itt a „Szűz Appolóniához imádság”-ban: „ne büntetődjem a fogfájás kínjaival.”

Szent Adalbert a 10. században a pogány magyarok között is végzett missziós munkát. A barokk pasztorizáció felfrissítette az ő tiszteletét is Magyarországon.17 A kéziratos imakönyv egy - nyilván középkori eredetű - legendáját írja le, amikor is az Isten közli a szenttel, mi az a kilenc dolog, amely kedves az Úrnak, hasznos az embernek.

Középkori jellegű „A hét mennyei zárak imádsága”, „amelyet egy istenfélő zarándok halálának utolsó óráján XII. Kelemen pápa őszentségének megnyilatkoztatott”, s aki a hét zárat imádkozza, azt Isten semmi „testi és lelki veszedelmekben el nem hagyja”.

15. BÁLINT Sándor: i.m. I. 17.

16. Uő: I. 216.

17. Uő: I. 20.

70