Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Fehér Zoltán: „Urak dolga és passziója” (írás és olvasás régen egy kétnyelvű faluban)
dobén”. Az eló'zéklapon a könyv megvételét tanúsító jobbágyi bejegyzést látunk: „Én Vida Szabó Pál megvettem martius 19-én 1824 Vérségi Páliul”. Adatta három név, nyilván tanúként: „Szabó Simon, Kalmány, Szabó.” Egy horvát nyelvű 1863-ban kiadott, tehát viszonylag új imakönyv, „Rácki knyi- gé”, amint tintával is beírta tulajdonosa a bizonyosság kedvéért, 1864-ben került „Balázs Josefí” birtokába, s ettől kezdve ennek előzéklapjára 1906-ig a számára fontos vagy érdekes eseményeket magyar nyelven följegyzi. Ilyenek a családi élet változásai. Pl. „1867 évben keltünk össze Május 7-én.” Lánya születését így örökíti meg: „Balázs Mári született 1875. évben, junius 23 napján.” A rokonság halálozását is rögzíti. „Koprinánti Anna meghalt 1878 februárius 8 napján”, „Öreg Szurop Pál meghalt 1913-ba május 6 napján”. Följegyzésre érdemesnek tartotta az időjárási eseményeket. „1882-ben volt a száraz tél, melybe gabona bősége volt.” „Doromláson nagy jég csapás 1885. augusztus 8. napján.” Jeles esemény volt, hogy 1901-ben udvari eperfáját „csontolták”. Néhai Balázs József számára fontosak voltak az egyház- község eseményei. Pl. az új plébánosról így ír: „Jeszenovics Féliksz 1894-be novemberbe jött”. A határozott névelőnek csak a régies alakját használja, mint a bátyai magyar nyelvű népdalok. „Az halottas társulatok ősze átak 1911 évben”. A templom előtti Szentháromság szobor „felállíttatott 1906 tótig évben junius 3-án beszenteltetett”. Két év itt feljegyzett demográfiai adatait bizonyára a szilveszteri hálaadáson hallotta, s ezek egy még csodálatosan erős, biológiailag friss, egészséges népességről tudósítanak. „1900-ik évben született 107, meghalt 66, házasodott 31 pár”, „1904- ben született 94, meghalt 43, házasodott 25 pár.” A Herner Jánosné tulajdonában lévő Vogel Máté féle Szentek élete II. kötetében az előzéklapon ez olvasható tintával bejegyezve: „A háború kezdődött 1914 junius 26-án végződik tugya isten fegyver szünet után. Már 1918-czat írunk.” BÁLINT Sándor, a vallásos néprajz legnagyobb magyar kutatója Tápé népi vallásosságáról megállapítja, hogy a Szeged melletti falu földrajzi elzártsága miatt „a középkori liturgia és mágikus jellegű jámborság számos elnépiesedett formáját és elemét színes helyi és táji jellegzetességeit őrizte meg.”.7 Itt a tridenti zsinat „szabványosító hatása csak megkésve érvényesült... Ez a népi katolicizmus kivirágzását tette lehetővé.”8 A Kalocsa szomszédságában megbúvó Bátyáról hasonló megállapításokat tehetnénk. Népi hitvilágában szinte elválaszthatatlanul összefonódott a vallás és a babona. Vallásukért, egyházukért a Rákosi és a Kádár korszak idején is bátran kiálltak. A Tápéhoz hasonló földrajzi elzártságukat még fokozta a falu rác nyelvsziget volta. Ebben a nyelvi elszigeteltségben azonban mindig is jelen volt a beolvadt magyarság és a beszivárgó magyar kultúra hatása. A bátyai népi kultúra kettősgyökerűsége jól megfigyelhető a paraszti írásbeliségben is. A Krisztus Atyafisága c. imakönyv igen nagy népszerűségnek örvendezett népünk körében. Móra Ferenc édesanyja is azt imádkozta szótagolva a Mindennapi kenyerünk c. elbeszélésben: „Ö-rül-je-tek-és-ví-gad-ja-tok-mert-a-ti-ju-tal-ma-tok- bő-sé-ges-meny-nyek-ben.” Apróbetűs tanításait a fiatalok, „öregbetűs” imádságait a korosabbak is olvashatták pápaszem nélkül. Bátyán is használták. Szép piros-fekete nyomással tartalmazta a változó ünnepeket 1863-tól 1889-ig a névnapokkal együtt. Metszetei ének-idézet aláírásokkal elmélyítették az áhítatot. „Az ájtatos olvasóhoz” szóló bevezetőből megtudjuk: a Krisztus Atyafisága „lelki tudomány” is, s 7. BÁLINT Sándor: A népi hitvilág. Tápé archaikus hagyományainak tükrében. (In: A hagyomány szolgálatában. Bp. 1981.) 8. Uo. 66
