Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 12. szám - Poszler György: Nemzeti Sorskérdések - Nemzeti Létfeltételek (Szárszó 1943! - Szárszó 1993?)

A legmarkánsabb előzmény azonban Csurka - már emlegetett - egy évvel korábbi, hírhedett röpirata. Itt Csoórinál minden nyíltabb, egyszerűbb, durvább, demagógabb. Nincs semmiféle meditativ visszafogottság. Az SZDSZ álliberalizmusa a nomenklatúra öröksége és folytatása. E tételhez kerít értékében naivan infantilis, szándékában brutálisan agresszív történelmi és nemzetközi összefüggést. A történelmi összefüggés: mindent romantikus illúziónak minősítenek, ami ’67 és a galiciai bevándorlás előtt volt. Ezt hosszabítja meg a már nem allegorikus inszinuáció. A vonulat, amely a Gelilei Körtől az egykori radikálisokon és tegnapi moszkovitákon át egyenesen vezet a mai liberálisokhoz. A nemzetközi összefüggés: a mai liberálisok mögött a banktőke világot behálózó hatalma. New Yorktól Tel-Avivig. Tel-Avivtól Párizsig. Párizstól Budapestig. Paktumokat diktál a választások után. Utasítja a köztársasági elnököt. Hatalmon tartja a mai liberálisokat, tegnapi reformkommunistákat. Mindebben szó sincsen inspirációról. Félig kész a negatív önmeghatározás. A történelemben nemzeti jellegű, ami szembenáll a Galilei Körtől a mai liberálisokig terjedő vonulattal. A mában nemzeti jellegű, ami szembeszegül a banktőke New Yorkból, Tel-Avivból, Párizsból fogalmazott diktátumaival.

E két bázisra épül a ’93-as Szárszó ellenségképteremtő, negatív, nép-nemzeti identitásmeghatározása. Nem árt, ha az ellenség fantom-torzképe egyszeri, személyes alakot is ölt. Ezért a naivan diabolizáló konkretizálás. A Györgyök, a nemzet megrontói. Tegnap Aczél György. Ma Soros György. Az utóbbi — természetesen - az előbbi alakot alig váltó folytatója. Ezután már gátat szakít az antiliberális vádak áradata. Csak példaként. A Nyugat utánzása. Bekéredzkedés Európába. Eleven nemzetundor. Mai istentagadás. A sajtó lezüllesztése. Az ország kiárusítása. És így — még hosszasan - tovább. Nehéz lenne tagadni: a liberális ellenségkép által történő, negatív, nép-nemzeti identitásmeghatározás magában rejti - e végletesen kényes történelmi időpontban — valamiféle nemzeti bezárkózása feltámadó veszedelmét.

Megfogalmazódik azonban a tárgyalássorozaton három konkrét problémakör. Amelyek nemzeti sorskérdés volta egyszerűen tagadhatatlan.Még alapot is jelenthetnének a pozitív, nép-nemzeti identitásmeghatározáshoz. Bár mindenki beszél róluk, nemcsak a második Szárszó. És általános, össznemzeti-, nem különös népnemzeti sorskérdések. Éppen az elkülönítő jelleg hiányzik belőlük.

Először: a magyar népesség problémája. A lakoság valóban vészes csökkenése. Nem kétséges, hogy a szorongató körülmények okozták. És a nemzeti jövő egyik nagy veszedelme. Csak néhány ideologikus rájátszást és diktatórikus igényt kell elhárítani. A fogyást — nyilván - nem mesterségesen állították elő. A megoldás - nyilván — nem az abortusztilalomban keresendő. És az összlakosság fogyásában a magyar lakosság fogyása nem a nemzetiségektől megkülönböztetendő, külön tárgyalandó gond. Ezekkel együtt megkerülhetetlen a rossz tendenciát megfordító össztársadalmi mozgás feletti össznemzeti meditáció. Külön kiemelhető Báthory János nagyszerű előadása. A cigánykérdésről. Bizonyítván, hogy az európai szintű integráció közös emberi és nemzeti dilemma.

Másodszor: a magyar kisebbségek problémája. A határon túli magyarok gondja. A tények ismertek. Itt is sorban megemlíttetnek. Veszélyeztetettek. Létfeltételeikben. Intézményeikben. Anyanyelvűkben. Kultúrájukban. Értelmiségükben. Öntudatukban. Nyilván teljes egyetértés. Támogatás minden politikai eszközzel. Csak Csur- kának van egy meghökkentő megjegyzése. A politikai és egyéb eszközökről. (Úristen! Melyek lehetnek az „egyéb eszközök”?). Pomogáts Béla megy túl — írásos hozzászólásában — az általánosságokon. Meghatározó a kulturális integráció. Az egységes szellemi vérkeringés Trianon után nem szakadt meg. De a szocializmusban igen. Helyreállítása és fenntartása a kapcsolatok ápolásának legreálisabb for58