Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Bisztray Ádám: Kosztolányi utcája; Fametszetek (versek)
Bisztray Ádám Kosztolányi utcája Simon István emlékezetére Készülődött a havazás, Márton-nap levéltelen fái kísértek, a vizes rét, a keréknyom, ígéret árkai fölött ez a szénrajz Nap nélkül, álmosan, nem tudtál hosszú utamról, ledobhattad bekecsemet az ágyra, és barna cserépbe öntvén tűzforró kávét, citáltad testőr Barcsay versét a rabszolgagyömölcsről, s hogy tudom-é folytatni, elhallgattad a végét. Alig ültünk együtt, kifutottál, gyereksikongatás, fürösztés gőze csapott be, bogarásszak könyveid közt száz, gazdag polcon, de én csak várakoztam a kosaras ablakrácsnál. Szemben szőke villany gyulladt, magas férfit láttam érkezni Logod kövein, rendetlenül rakott bazalton, válláról fehér, szétoldott selyemsál úszott s visszhangos cipője szikrázott, néhai patkó a csillagon. Fametszetek Gy. Szabó Béla emlékének Három bivalyod forog iszap-fölverte folyóban, kéken izzik Mercedes-csillag, fólülnézetben fekete, ami sáros a közös ég alatt és bőrre tapad vastagon. Masarel mester másként látja antracithegy nyugati felén, hol kevesebb a fájdalom, nincs bivaly, 41
