Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Varga Zoltán: Indiánsirató (Színpadi tetemrehívás két részben)
(hasztalanul keresve a vérfoltot rajta) De hiszen te élsz, hála Istennek! És azért téged se felejtettelek el, nehogy azt hidd, te hoztad a hírt azokról a szörnyűségekről (arcát megveregetve), derék dolog volt... (Johnsonhoz) Nem tudom... mi ismerjük egymást? JOHNSON: (kalapot emelve és meghajolva) Johnson vagyok, Oregon állam kormányzója. Személyesen még nem volt szerencsém a tábornok úrhoz, de... CANBY: Félek, hogy most már nem is lesz. Ám valami nézeteltérés mintha lett volna köztünk. JOHNSON: Volt, igen. Most is ezért vagyok itt. De azért én nagy tisztelője vagyok a tábornok úrnak. CANBY: Nem tesz semmit, majd rendbe hozzuk. (Kintpuashoz, egyszerre bizonytalanul) Hát te, fiam? Téged hogy hívnak?... KINTPUAS: Kintpuasnak, és... CANBY: (mint akinek dereng valami) Kint... Hát, nem is tudom... De az arcod valahogy ismerős, fiam. Nem hívtak téged másképp is? KINTPUAS: Ti Jack kapitánynak hívtatok, és Kintpuas ölt meg téged. CANBY: (szinte örömmel) Ja, úgy! így már értem! És utoljára a te arcodat láttam. (Tekintete máris Jimre ugrik át) De te is, fiam. Mintha már téged is láttalak volna. JIM: Horgos Jim járt nálad. Lent a táborban. CANBY: Meglehet. Valószínűleg ezért vagy te is ismerős. BILL: Ugyanolyan gyilkos, mint (Kintpuasra mutat) ez itt. Csak őt nem akasztják föl holnap hajnalban. CANBY: (Kintpuasra pillantva) Vagyis emezt igen? Nagyon helyes, elvégre gyilkos. (Kintpuashoz) Gondoltad volna meg jobban, mit teszel, fiam. Akkor nem lógnál. KINTPUAS: Kintpuas nem akart téged megölni. Nem akart, csak... CANBY: Csak éppen így sikerült, igaz? Megesik az ilyesmi. BILL: Ezekkel igen, ha élni engedjük őket. Ám az egyiket felkötik, a másikat nem. (Tómra mutatva) Pedig ennek a szegény gyereknek az egész családját... (Tömhöz) Mondj már te is valamit! Mintha az élőknek a holtak iránt nem is volna kötelességük... TOM: És akkor nem jönnek többé, Bili? Vagy visszajönnek? Úgy, hogy nem látom többé véresnek őket? BILL: Nem tudom, Tom, de tudom a dolgom. Bili Rogersről bárki megmondhatja, hogy mindig tudta a dolgát... (Johnsonhoz) De erről magának kell szólni, kormányzó úr. Mert én adófizető polgár voltam! Mind azok voltunk! CANBY: (kissé értetlenül tekint a körülötte állókra) Hogy is van ez? Igazán örülök, hogy így összejöttünk, de nem egészen értem, miért kellett idejönnöm. Miről van itt szó tulajdonképpen? JOHNSON: Arról, tábornok úr, hogy néhány indián a Modoc River közelében... FRANK: Talán inkább arról, hogy előbb néhány fehér telepes, szintén a Modoc River tájékán... CANBY: Erről vitáztunk volna, kormányzó úr? Levélben, hajói emlékszem rá. JOHNSON: Személyesen is föl kívántam volna keresni, de sajnos közben... CANBY: Megölt, aki nem is akart megölni. JOHNSON: Őszinte részvétem, tábornok úr. De mint áldozat, most már bizonyára végképp nem tartja helyénvalónak, hogy a gyilkosok mindmáig nem kerültek akasztófára. JIM: (Canbyhez, rémülettel sípoló hangon) Jimet ti nem akasztjátok, Jim hadifogoly! Jimnek ti megígértétek! CANBY: Ezt ígértem volna, fiam? Mikor ígértem? 30
