Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Varga Zoltán: Indiánsirató (Színpadi tetemrehívás két részben)
tatva bizonyos kérkedéssel) És ha most tényleg ezekről lesz szó, hát ez nélkülem nem megy... MEACHAM: (szigorúan) Vagyis Maga volt! Mert eddig sehogyan sem sikerült kideríteni (a két indián asszony felé tekintve), ki is lőtt rájuk a bokrok mögül. KINTPUAS: (fenyegetően közeledve) Szóval te voltál, Bili, te... Ahogy azt Kintpuas mindig gondolta. BILL: És ha én voltam? Nem akármilyen két lövés volt, lehettem vagy kétszáz yard- nyira tőlük. Nem akaszthatnak föl már érte, minek tagadnám. FRANK: Nem az a baj, ha a halottakat nem akaszthatják föl ilyesmiért, hanem ha az élőket sem. KINTPUAS: (kitörve) De hát miért?! Azt mondd meg, miért?! BILL: Olyan nehéz kitalálni? Hát hogy hordjátok el magatok innen! Minél mesz- szebbre! MEACHAM: (torkát köszörülve) A kölcsönös vádaskodást talán mellőzhetnénk most. Ellenben az eleddig ismeretlen tettes személyének kiderülése még így, utólag is eredmény... FRANK: (inkább magában) Amennyiben eddig csakugyan ismeretlen volt. MEACHAM: (újra Stevensékre tekintve) Ami viszont az ő esetüket illeti (Jimre is vet egy pillantást), a tettesek kiléte itt egy pillanatig sem volt kétséges. Mr. Stevens, amennyiben... BILL: Azért én ebből nem hagyom magam kihagyni. Engem nyírt ki elsőnek ez a ... (Jim felé lépve, pisztolyáért nyúlna, de észbe kapva, hangjában őszinte szenvedéssel) Itt áll előttem és nem ölhetem meg... FRANK: Vagyis testre szabott büntetést kaptál. BILL: Engem hagyj békén! (Stenvensék felé indul) Nekem itt a helyem, az áldozatok közt. AMOS: Nem biztos, hogy örülünk a társaságodnak. BILL: (Stevenséktől kissé távolabb megállva és Kintpuasra mutatva) Elhiszem, Amos. Mert te ezeket jobban kedvelted. AMOS: Megvoltam velük. És ha te akkor nem jössz... BILL: Tudom, most is meglennél. Csakhogy én megorrontottam valamit, azért jöttem. Hallottam már arról, hogy ezek itt visszaszöktek. És hát ismertelek. Figyelmeztetni akartalak, nehogy rejtegetni vagy védelmezni próbáld őket, mert árulókkal mi nem sokat kukoricázunk. És mit tesz Isten, nem ezt (Jimre mutat) találom ott még két társával.... így volt, Amos? Barátságosan beszélgettél velük, láthatólag örültél a kedves vendégeidnek. AMOS: Nem egészen, Bili. Mert az az igazság, hogy nem nagyon örültem, amikor beállítottak... MEACHAM: Megijedt tőlük, Mr. Stevens? AMOS: Meglepődtem. Pedig valamit én is hallottam arról, hogy... visszajöttek. De egy kicsit talán meg is ijedtem. MEACHAM: De azért a barátai voltak, vagy mégsem? Úgy tudom, jól megvolt a mo- dokokkal. AMOS: De igen. Ahogy mondtam, jól megvoltunk egymással. És sajnáltam is, amikor elvitték őket. Mert azért mégis... KINTPUAS: Sajnáltad, de megkönnyebbültél. FRANK Azt hiszem, fején találtad a szöget, Jack, de... AMOS: Nem tudom, Jack. Nem én akartam, hogy elmenjetek, és... MEACHAM: (sietve közbevág) Jobb lenne talán összegezni az eddigieket. Vagyis, te, Kintpuas, a néped nagyobb felével a Lost River táján voltál, itt próbáltak meg a katonák lefegyverezni. így volt? 16
