Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Kovács István: "Az átmeneti nemzedék" (Pályi András: Egy ember kibújik a bőréből)
zi dráma ugyanis csak az emberi lélek mélyén jeleníthető meg. Csak így van értelme: így katarzis. Pályi a lengyel módszerek és eszközök birtokában állt neki a különféle konvenciók dongáiban besavanyodott magyar színház viviszekci- ójának, különleges figyelmet szentelve a reménykeltő, merész, tartalmas kezdeményezéseknek, teljesítményeknek. E kötetben - szigorú válogatás alapján - nagyobb részt azokat a műkritikáit, esszéit gyűjtötte egybe, amelyek újító szemléletében és gyakorlati víziójában a „lengyel-utas” irány melletti kiállást dokumentálják. Igaz, ezek különböző jellegű kudarcát érzékelve egy-egy írása az alkotói (Ami tegnap még tilos volt - Csurka), rendezői (A műfaj átkeresztelése - Bodolay), műfajválasztási (Fordul a kocka — Ascher), nosztalgia-indíttatású (Ex - Halász Péter) melléfogást ábrázolja. Pályi figyelme azokra a rendezőkre és színészekre, színházakra és előadókra irányul, akik és amelyek kilendítették a magyar teátrumot a deklamáló, merev élőképszerű megjelenítésből a belsőleg minél hitelesebben átélt játék felé. Emiatt tér vissza több ízben is a rendezői tehetség aranypróbájának tartott Csehov-bemutatókhoz, elsősorban a Három nővérhez - (Az értelem és a militáns szellem, Álarcosok jönnek). Bennük ismerhetjük meg azokat a rendezőket, akik Pályi eszményéhez közel állnak, illetve, akik rendezői ars poeticája vonzó Pálja számára: Székely Gábor és Zsámbéki Gábor, Ruszt József és Ács János, Ascher Tamás és Jeles András, valamint Paál István. Pálja részletesebben kifejtett darab- és rendezés-értelmezése révén két rendezői pályakép rajzolódik ki előttünk: Ascher Tamásé és Jeles Andrásé. A Monteverdi Birkózókor című tanulmány a Jeles-színházat elemzi megrajzolva azokat az eredőket, amelyek mentén továbbhaladva irányadó színházi iskolát, korszakot teremthetne. (Ha nem ragadná el a film, amely nem ad lehetőséget alkotóműhely létrehozására.) Jeles színház - teremtői bravúrja, ahogy hamis darabok, szövegek halálosan komoly színrevitele révén több korszak hamisságát is szembesíti egymással és a nézővel. (Lásd Dobozi Októberi. viharának színpadra állítását Drámai, események címmel). ,A Monteverdi Birkózókor előadásaiban az elsődleges konfliktus a hamis nyelv, a benne rejlő töredezett mítosz és a színészi kifejezés között jön létre. A szavak devalválódásának közhelye ettől élő és fájdalmas igazsággá válik” - jegyzi meg a rendezői szándék összefogásául Pálja. Az 1956-ot követő három évtizednek azonban fogalommá váló, kulcsszó-szerű és immáron történelmi, kultúrtörténeti jelentőséggel bíró színpadi teljesítménye kétségtelenül a Marat halála Ács János rendezésében, a kaposvári színház előadásában. Njdlt, kollektív lázadás volt ez a kényelmes, sunja amnézia ellen, a meggy alázott magyar 56 emlékének megtisztításáért. A kaposvári színház zarándokhely lett, mielőtt a Rákoskeresztúri Köztemető 301-es parcellája az lehetett volna. Ma már hajlamosak lennénk a fátum közreműködését látni abban, hogy Nagy Imre szülővárosában támadt életre Magyarország legjobb színháza. A kaposvári színház és a Marat halála mindenesetre szinonimák lettek. ,Ács számára felfe- dezhetően az a legfontosabb, hogy charentoni ápoltjai tudatalattijában ott él a forradalom. Mondhatni, épp ez a tudatalatti forradal- miság az őrületük, hisz egyébként nem elmebetegek. A forradalom a hitet jelenti, és a jelen idő a hit válságát. Ez az előadás politikai magva: arról tesz tanúságot, hogy a hit válsága idején is ott él az emberben a hit, s ez a lefojtódott, elnémult hit mindig új életre támad, amikor a másik emberben társra lel, amikor felfedezi akár egy tükörben, a másikban önmagát” - olvashatjuk a Történelem., mítosz, közösség című írásában Pálja elmélkedését a darab eszmei lényegéről. Az író még egy rövid esszéjében - A hit csapdáiról - visszatér erre a darabra. Ebben a bemutató után nyolc évvel későbbi előadás tanulságait összegzi. Mit mondott a nézőknek a több mint száz előadást megért Marat halála 1989 szeptemberében, három hónappal Nagy Imre és mártírtársai újratemetése után? Pálja válasza: „Kiderült, hogy a műben csak mellékesen van szó a konszolidáció erőviszonyairól. Sokkal inkább a forradalmi hit esendőségéről szól a történet. A hit csapdáiról. A visszaélésről, az árulásról. A forradalom „elárvulásáról”. A forradalomról, amely szent és átkozott, amikor születik. De épp ami szent és átkozott benne, az a legesendőbb az Időben, amikor történelem lesz belőle.” Ugyanerről az esendőségről, emberi gyarlóságról szól Stanisí awa Przybyszewska drámája, A Danton-ügy is, ameljoiek Marat elvbarátai, Danton, Robespierre és Saint-Juste a hősei. A forradalmi hitet e drámában Robespierre aszkézise jelképezi, amelyet legyőz 103
