Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Kelemen Zoltán: Indiánok a vastüdőben (Kovács András Ferenc: Lelkem kockán pörgetem)
Kelemen Zoltán Indiánok a vastüdőben Kovács András Ferenc: Lelkem kockán pörgetem „Tükre előtt a temetőben - a jelző jelzi még a szót- széplti magát még a nyelv, a vepsze nyelv, a lüd, a vöt, az inkeri, a vöt, a lív, Lüktet a rím., a drót, a szív, véres a géz, a vastüdő. Nem fizetsz házbért, házadót: tiéd a fii; a rét; a drót.” (Szőcs Géza: Az író és a bíró) K XJLouócs András Ferenc legújabb verseskönyvét (Lelkem kockán pörgetem, Jelenkor Kiadó - Pécs, Kriterion Könyvkiadó - Bukarest 1994, 113 oldal, 170 forint) lapozgatva ezúttal nem az elmúlt évtizedek Bizáncot idéző politikai élete jut eszünkbe, mint a Költözködés című, előző kötet elolvasása alkalmával, sem a századfordulós Párizs Lázáry René Sándora, aki egyelőre még adósa a magyar irodalomnak összegyűjtött versei kiadásával, nem is gyermekversek olvashatók az er- délyországi költő legújabb művei között. A kötet - melyet az 1982 és 1992 között eltelt évtized terméséből válogatott a költő - összességében fogalmazza meg mondanivalóját, melyet az egyes versek és a ciklusok önmagukban csak részeiben hordoznak. Miféle szervező erő lehet az, és milyen tartalmi összefüggés, amely összefogja tíz év verseit, melyek között szerelmes vers, szerepjáték, vágáns dallam, gyerekvers, fél(re)fordítás egyként megtalálható? A munkamódszer egyrészről mindenkinek ajánlható, ha régi, kötetbe eddig nem sorolt verseit kiadni szeretné, másrészről nagy felelősség egy ilyen gyűjteményt szerkeszteni,-nehéz - vagy gyakran lehetetlen - közös pontokat, szerveződési vonalakat találni az időben szétszórt sorok között. Kovács András Ferenc valószínűleg sikerrel birkózott meg a feladattal, bár ez majd akkor derül ki, ha évekkel később láthatóvá válik a kötet szerepe az életműben, az a hely, melynek egyelőre csak körvonalai sejthetők. A kötet természetesen inkább hasonlít egy — az antik korból ittmaradt — romkertre, amely ráadásul nem pusztán hiányos, hanem eklektikus is. Ez azonban nemhogy kárára válna a műnek, 91
