Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 11. szám - Tandori Dezső: A. Rimbaud a sivatagban forgat (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Tandori Dezső)

is tudott, hogy körülbelül 1970-1971 fordulóján módot nyitott nekem, hogy irodalompolitikánk egyik vezető személyiségével találkozzam. Ez volt életemben az egyetlen alkalom, ezért szoktam mondani, hogy Moszkvában sosem jártam, de Ac- zéllal egyszer beszéltem az életben. Én, mint Athos, adok ezekre a formaságokra. Ennek során volt egy jóindulat-megnyilvánulás, amely biztatott, s amely azután annyiban testesült meg, hogy a kötet így is csak három év múlva jelent meg. A magas kulturális személyiség azt mondta: - Tandori, ne akarjon mindent! Magának már van kötete. Eszembe jut az a macedón tömeggyilkos, akivel egy cellában ültem Rákosi börtönében. Az akart minden falatot saját magának, mindent ő akart megenni, előlünk is. - Na, hogy én egy szál kötettel mennyiben hasonlítottam a macedón tömegggyilkoshoz? Ma már ezen jókat nevetünk, talán le volt hallgatva a szegény Nagy Ember szobája. Segített? Nem túl gyorsan. O utalt át engem akkor a Magvetőhöz, így kerestem akkor Kardos Györgyöt, és adtam le ott a kötetet. Kardos Györgynél is állt még vagy három évet a könyv, amelyet akkor Zsámboky Mária, Könczöl Csaba és Radnóti Sándor gondozott hatalmas elánnal. De nem tudtak többet tenni, minthogy a kötet három év múlva megjelent. Nem egészen a régi alakjában; Vas Pistával megbeszéltük, hogy mi az, amit esetleg hagynék ki belőle. Ez később azután Bojtár Endre egyik tanulmányában jelent meg, a „repülőgépes” vers, a Mennyezet és padZó-kötetben még később néhány „totó”-vers és egyéb. A kötet eredeti címét nem tarthattuk meg; abban maradtunk Vas Pistával, hogy legyen valami más, és a „talált tárgy”, mint object trouvée, erőteljesen szerepelgetett akkor nálam, és József Attilának ezt a „mint talált tárgyat visszaadja” stb., stb. változtattam, a változtatandók érdekében. Gyorsan hozzáteszem, hogy én ezt megalkuvásnak tekintettem, mint Athos, akkor magamhoz, és csak bámulom, hogy milyen gyönyörű pályát fut be modernista körökben József Attila, mint „kör” neve és egyéb, és milyen nehéz lehet nekem, hogy én, aki ilyesmikre érzékeny vagyok, ezt tulajdonképpen gyávaságnak tartottam, hogy József Attilától származó címet adtam, holott én József Attilát nagyra tartom és büszkén viselem ezt a címet. - Nem, baj nincs, a jó az, hogy 1968-ban és 1973-ban végül nem sikerült nemlétezővé tenni ezeket a verseket.

DM: - Fontosnak vélem megemlíteni, mert az indulás ellehetetlenítésének a történetéhez hozzátartozik, hogy az A Rimbaud-kötet anyaga, abban a formában, ahogy a költő elképzelte, s akkor, amikor szerette volna, s amire az ígéret szólt, 1970-ben nem jelenhetett meg, hanem mint egy giliszta, amit a sírásók szerszáma széjjelvagdalt, csak különböző helyeken és különböző kötetekben láthatott, másmás időpontokban napvilágot. Az Egy talált tárgy megtisztítása 1973-ban jelent meg, a következő, a Mennyezet és padló 1976-ban. Ha lesznek majd a jövőnek olyan irodalom történészei, akik azt is figyelmükre méltatják, ami ezeknek a könyveknek a kritikai visszhangjából kiolvasható, azok bizonyára meglepődéssel fogják majd tapasztalni, hogy a Pándi lektori jelentésében megfogalmazott ellenvetések hogyan hullámzanak végig a megjelent kritikák egy részében, s hogyan homogenizálta a különböző kritikusok - elutasító - szemléletét — évekkel később. Alapmegállapításokról van szó. Kezdve azon, hogy ebből a költészetből csak „a vers maradt ki”; hogy a költő „azt mondja, amit talán még sose mondtak el, de sose fejeztek ki ilyen rosz- szul”; s volt egy olyan harcos kirohanás is, a Kritika című szakfolyóirat (az MSzMP művelődéspolitikai folyóirata) hasábjain jelent meg, amely szintén visszanyúl József Attilához, de Pándi Pál lektori jelentésének az ismeretében fel kell tételeznünk, hogy Pándin keresztül: ,A ’líra logika’ — figyelmeztet József Attila. De a logika — nem líra... Ezekben a szövegekben a logikai kalandról mindannyiszor kiderül, hogy már csak játék, szükségképpen komolytalan látszat csupán... Szövegei azt a vallomást tartalmazzák, hogy költészet lehetetlen. Következetessége azonban nem-emberi következetesség, megállapodás a kiürülésnél. Nem azt mondjuk, hogy ’kiürü89