Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Tandori Dezső: A. Rimbaud a sivatagban forgat (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Tandori Dezső)
Lektori jelentés Tandori Dezső verseiről Érdekes kísérlet lenne: Kenyeres Zoltán megmagyarázásával együtt megjelentetni Tandori verseit s szavazásra bocsájtani - már a megjelenés után - a kiadhatóság kérdését. Ha az ilyen kísérletek kis pénzbe kerülnének, akkor végre lehetne hajtani őket. De mivel nagy pénzbe, s nem is egy magánkiadó pénzébe kerülnek, a kísérlet lefolytatását nem javasolom. Van a gyűjteményben vagy tíz vers, amelyet szívesen látnék nyomtatásban, de a benyújtott vers-imitációk megjelentetését fölöslegesnek tartom. Nincs olyan döntő politikai-ideológiai kizáró ok a kötetben, amely a „leállítást” követelné. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy e sok - végső soron, de első soron is- érthetetlen írás, illetőleg írásjel állami publikálása okkal keltené fel a kultúrát felvevők ellenszenvét, indulatát. Kenyeres Zoltán igen színvonalas lektori jelentése arra hivatkozik, hogy József Attila szerint a költészet logika, de nem tudomány. Ám e hivatkozás lényegéhez tartozik, hogy a költészet - művészet. Tehát olyan „logika”, amely művészet és nem tudomány. Viszont Tandori verseiben, illetőleg a benyújtott versek többségében nem tudom felfedezni azt a művészet-logikát, ami nélkül nem vers a vers. Itt inkább ötletekről van szó, olykor nyelvi leleményre valló játékokról, olykor egy olyan jelbeszédről, amelyet lehet értelmezni, de többféleképpen. Ha Tandori ezt a sorozatot ’’saját kiadásban” kívánja megjelentetni, ám legyen, de jelen válogatásban a kiadást nem javasolom. 1970. augusztus 22. Pándi Pál DM: - Ezután történt, hogy Illés Endre behívott a szobájába és fehér arccal közölte: — Tandori Dezső kötetét rosszul ítéltétek meg! Ez nem megjelentethető... — Vissza kellett kérni a kéziratot a nyomdából. Kenyeres Zoltán éppen Londonban tartózkodott, de amikor visszajött néhány héttel később, neki is elmondta ugyanezt. Mi „harcoltunk”, már amennyire egyáltalán harcolni lehetett ez ellen a hivatalos döntés ellen. Olyan volt ez, mint amikor egy futballmérkőzés eredményét megóvják- napokkal vagy inkább hetekkel a meccs után. De ennek az „óvásnak” maradt azért egy írásbeli dokumentuma. Illés Endre hozzájárult ahhoz, hogy írjunk egy föl- jegyzést a Kiadói Főigazgatóságnak, amely mint esztétikai problémát, s amely az ország irodalmi közvéleményére tartozik, tegye lehetővé a kritikai megtárgyalását, amelynek alapja a könyv kiadása: Feljegyzés Tandori Dezső kéziratáról Részletek Az irodalmi világ egybehangzó ítélete szerint Tandori Dezső a legjelentősebb és a legfigyelemreméltóbb tehetség a hatvanas években jelentkezett fiatal költők között. Olyannyira, hogy tehetségének híre és előlegezett hitele évekkel megelőzte nyilvános bemutatkozását (amely egyébként indokolatlanul váratott magára, és - Tandori személyétől függetlenül - mint szimptóma, bizony jónéhány költő tudatában zavarta a bizalom elmélyítését célzó irodalompolitikai törekvések jóhiszeműségének akusztikáját.) 1966-os nemzetközi PEN-díja, az Első ének c. antológiában való szereplése, majd első kötete megjelenése után (melyet a Szépirodalmi Könyvkiadó jelentetett meg 1968-ban, Töredék Hamletnek címmel) Tandori költői talentumának előzetes értékelése a kritikában is megfogalmazódott. 87
