Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Fried István: A „Nem lehet” és az , Ahogy lehet” után… (Széljegyzetek Cs. Gyímesi Éva új kötetéhez)
aki felemlíti a nyolc esztendő előtti megállapítást. Más kérdés, hogy az első találkozójegyzőkönyvében az irodalom és az író státusáról az alábbiak olvashatók: „A nemzeti jövő megköveteli, hogy az irodalom és a művészet munkatársai mielőbb megalkossák azt a kollektív organizmust, amelyben teljes túlsúllyal és terv- szerűséggel tudják betölteni emberi, nemzeti és kulturális hivatásukat.” Mind a „kollektív organizmus” kifejezés, mind pedig az a tény, hogy az irodalom és a művészet munkásainak „kulturális” hivatása csupán harmadikként sorakozik a közelebbről nem meghatározott „emberi” és a többé-kevésbé pontosan értelmezhető „nemzeti” feladat mögött, jelezheti, hogy az utóbb kifejeződött elégedetlenség, amelynek okai a politikai, felekezeti és személyi elfogultságok, meg a kritika hiánya, bizonyos — a följebb említett tényezők közötti — összefüggésekre vezethető vissza. A hivatását betöltő író és művész aligha ítélhető meg ugyanis kizárólag esztétikai szempontok szerint, a „romon virág” és az „ahogy lehet” etikája, „programja” (ez Cs. Gyímesi Éva szava) éppen úgy „tárgyiasult szimbólum” (szintén a szerzőnőtől idézek), mint a „gyöngy és homok”, „az úgynevezett kisebbségi humánum tartalmának, a helytállásnak, az önfeláldozásnak (...) szimbóluma”. Ráadásul az „ahogy lehet” még válasz is, Makkai Sándornak magyarországi áttelepülését magyarázó „nem lehet”-jére, tehát a menni vagy maradni probléma kétféle gondolata ütközik (Reményik — mint már céloztam rá - az Ahogy lehet című verse hangütésével, pátoszával, feladatvállaló erkölcsi imperatívuszával az Eredj, ha tudsz... hangvételét, elhivatottságtudatát idézi). „A Nem. lehet—írja Cs. Gyímesi Éva — helyzetjelentés a kisebbségi sors tarthatatlanságáról, és egy olyan stratégia előlegezése, mely a kisebbségi kategóriát mint olyant elvetve az egységes nemzeti egzisztencia visszanyerését, visszaszerzését tűzi ki célul.” S a „Nem lehet” alternatíváját elutasítók, a maradók - folytatja a szerzőnő — „tipikus ellenérve a kisebbségi sorsban osztozók életének valósága, maga a gyakorlat, mely bizonyítani látszik azt, hogy lehet, valamint az erkölcsi helytállás parancsa, melyet az istenhit vagy az értelmiségi felelősség is motivál: a lehet, mert kell imperativusa jegyében. (Reményik, Szentimrei és mások.)” Makkai Sándor repatriálásának ügye nagy viharokat, vitákat keltett, igazi okairól a pletykáktól kezdve a találgatásokon át a kikövetkeztetett megállapításokig sokféle változat kering a köztudatban. Cs. Gyímesi Éva fejtegetéseinek az a talán legfontosabb tanulsága (és érdeme), hogy az ügyet a személyhez kötöttség egyediségéből kiemelve, a „tények és az igazság” problémaköréig hatolva, valamint a „mai gyakorlat” idézési módját szembesíti a levonható, történetfilozófiai konklúzióval. Mindezt egy Borgestől vett aforizma foglalja össze: „Az igazság nem az, ami megtörtént, hanem az, amiről azt tartjuk, hogy megtörtént.” Még drasztikusabban tömöríti ezt a gondolatot egy, a minap közölt Allain Robbe Grillet-nyilatkozat: „...a történelem a képzelet terméke. A társadalom minden pillanatban maga kovácsolja a történelmét, és minden ember személyesen maga alkotja a magáét.” S ezt tanúsíthatja a Cs. Gyímesi Évától regisztrált Makkai-nyilatkozatok egymásutánja, de a repatriálás utólagos — és szinte mindig — ideologikus (célzatú) értékelése. S ha már dolgozatom címébe emeltem Reményik Sándor költeményét, az eddig leírtakat továbbgondolva hadd számoljak be néhány versrészletet egymás mellé állítva az Ahogy lehet szerzői szövegkörnyezetéről. Ugyanis Reményik jellegzetes versalkotási módja az allegória kifejtése, a történeti emlékezésből, egy köznapi eseményből kiindulva halad az olykor poénként csattanó, többnyire felívelő (vagy ami funkciójában hasonló: lefelé ívelő) verszárlatig, amelyben még egyszer, tanulságképpen foglalja össze (nem egyszer igen érzékletes képben) üzenetét: azt az erkölcsi parancsot, amelyet az Eredj, ha tudsz vagy az Ahogy lehet közvetlenül, áttétel 73
