Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Fried István: A „Nem lehet” és az , Ahogy lehet” után… (Széljegyzetek Cs. Gyímesi Éva új kötetéhez)
Fried István A „Nem lehet” és az „Ahogy lehet” után... A JL JL Pesti Szalon Könyvkiadó 1993-ban jelentette meg a méltán becsült kolozsvári professzorasszony, Cs. Gyímesi Éva beszédes című, (Honvágy a hazában áll a borítón) kötetét, amely műfaji önmeghatározása szerint esszéket, interjúkat, publicisztikai írásokat tartalmaz. Már az alcím funkcióját betöltő öndefiníció is kétfelé irányítja gondolatainkat: töprenghetünk azon, mi lehetett az oka, hogy az iroda- lomelméleti-költészetértelmezési tevékenysége által ismertté vált tudós-tanárnő újságokban publikált, rövidebb, látszatra napi érdekességű írásokat gyűjt egybe, meg személyes életének (tanulságos) epizódjairól nyilatkozik az őt kérdezőknek, közérdekű magánlevelezést tár olvasói elé - és csupán két hosszabb lélegzetvételű, jobb híján esszének minősített dolgozatban vezeti le, fejti ki a kisebbségi-nemzetiségi lét meghatározó „emblematikájá”-t, mentalitási formáit-lehetőségeit, illetőleg hagyomány-újítás, helyzet- és/azaz válságtudat, egyediség-sajátosság fogalmi megközelí- tésének/értelmezésének nehézségeit, ellentmondásosságait. S mindezeken keresztül a kisebbségi-nemzetiségi lét, költészet, önszemlélet, önmeghatározás múltbeli tanulságait, jelenkori pozicionáltságát, jövőbeli perspektíváit. Ezzel egyben töprengésem második okára is céloztam: a jelentős személyiség ugyan többnyire úgy tesz, mintha mondandóját a számára is elfogadhatónak tetsző, hagyományos műfaji alakzatok kereteibe illesztené, valójában személyességével, tehát személyiségével áttöri-lazítja e kereteket, és akarva-akaratlan új, bár a régire is utaló, azt magához asszimiláló „vegyes” műfajokat hoz létre. Cs. Gyímesi Éva „kis színesei”, újságba írt tárcái/karcolatai hol belső monológba, hol esszébe hajlanak, interjúi nem pusztán kordokumentumok, nem kizárólag egy eleddig nemigen méltatott „értelmiségi magatartás”, „civil kurázsi” alakulásának, formálódásának példái, hanem az 1970-es évekkel kezdődő erdélyi magyar történelem és magyar mentalitástörténet modellértékű megjelenései: két, terjedelmesebb dolgozata pedig a szabályostól eltérő értekezés, tudomány- és motívumtörténet, ideológia-értelmezés és eszmetörténet, elméletépítés és szinte írói eszközökkel megalkotott bölcselet, miként az a Gáli Ernővel / Gyímesi Éva új kötetéhez „Egyedül az önismeret által jutunk czéljaink s rendeltetésünk felfogásához. ” Kemény Zsigmond „Az újítás a hagyomány hátteréből kiemelkedne válik érzékelhetővé (...) az egyidejűség, a hagyomány fenntartása és a hagyománnyal való szakítás között: ez mindenfajta művészeti újítás lényege.” Roman Jakobson 70
