Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - A. Gergely András: Korszakvisszaváltás? (Választások Bács-Kis- kunban és társadalmi környezetük)
A pártok többségét és kampánystratégiáját az jellemezte, hogy nem a jelölt személyét törekedtek a pártnak megnyerni, vagy arculatát a párthoz igazítani, hanem inkább a Jól bevált”, a pártvezetői bizalmat kiérdemelt embereiket próbálták zászlóként a magasra emelni, mondván „Mi jelöljük, Mi támogatjuk őt, tehát Ti is bízzatok benne!” Sajátos vakság vagy optimizmus ez abban az időszakban, amikor hajdan a „többségi” bizalmat élvező kormányzat épp a legnagyobb bizalomhiánnyal van körülvéve, s amikor a legitimitáshiány fenyegeti az imáimon lévőket. A jelöltállító pártok a csakis őnekik kijáró bizalom magabiztosságára építettek, amit az is tükröz, hogy a választási plakátok és szóróanyagok többségén a helyi jelölt többnyire az országos pártvezetőivel volt látható, mintegy „a nagy ember hitelesíti a kicsit” jegyében. (Ez alól talán egyedül az SZDSZ a kivétel, amelynél még a miniszterelnök-jelölt fotóin is „lentről”, a köznép felől legitimálták Kunczét, kisgyerekkel, bevásárló nénivel, Bálint gazdával vagy saját feleségével, nem pedig valami nyugati államfővel, s a pártvezetőnek szóló bizalom jelszavait is személyes szférából, az elkötelezettség jegyében szóló szlogenekben fogalmazták meg). A jelöltállítás tehát a legtöbb párt esetében teljesen központosított volt, s csak ahol betöltetlenül maradt volna egy pozíció, oda dugtak be egy felülről delegáltat. A pártoknak magukról és egymásról szóló minősítései szerint az MSZP volt a legszervezettebb a megyében, mindenütt voltak irodái, kombattáns kampányokat folytattak és sokat számított, hogy sűrűn megfordultak a kampány vendégeiként a helyi jelölteket bemutató, ajánló országos nevek is. Egyúttal Bács-Kiskunban a legáltalánosabb vélemény szerint az MSZP volt az, aid a helyi jelöltállítást teljesen a helyi tag- szervezetekre bízta. Vele szemben hozták példaként az MDF teljesen merev, vitathatatlanságot tükröző központi jelöltkinevező megoldásait. A Fidesz országos választmánya is figyelembe vette a helyi javaslatokat, de mivel nem tudott volna mindenütt jelöltet állítani, kénytelen-kelletlen belement a közös jelöltek állításának elfogadását kezdeményező, más pártokkal folyó közösködésbe. A megye választókörzeteinek egyötödében közös jelöltet indítottak — ezek egyike volt Zwack Péter is, aki mellett a másik kecskeméti választókörzetben ott volt Glattfelder Béla is. A Fidesz jelöltjei közül lényegében e kettőt leszámítva mindenki új, körzethatáron kívül már ismeretlen ember volt. Az SZDSZ ugyancsak látványosan központból irányított jelöltállítást folytatott. A beszámolók alapján úgy tudom, hogy az aktív parlamenti képviselőket leszámítva „előtesztelték” a jelölteket, akiket a helyi tagszervezetek javasoltak, írásbeli és szituációs szóbeli „vizsgán” állapították meg alkalmasságukat. A helyi szintnek tehát javaslattevő joga volt, valamint elfogadhatta, akit a központ jóváhagyott vagy oda- küldött, amennyiben nem akadt megfelelő helyi káder. A helyi és a felettes szint viszonyát jelzi talán az is, hogy 1990 óta több akkori helyijelöltje látványosan elpártolt az SZDSZ-től, volt, aki az MDF-be, majd a MIEP-be, másik a KDNP-be menekült. Számosán a helyi önkormáyzati gyakorlatból léptek át a pártba vagy jelöltették magukat országgyűlési képviselőnek, akiknél a helyi vezetési gyakorlatot politikai előiskolának vették. Belementek továbbá olyan „élő-koalícióba”, amelynek alapján „kívülről” támogatták például Nagy Tamást vagy Zwack Pétert, cserébe azért, hogy másutt viszont más pártok helyi jelöltjei adnak előnyt az ottani szabad- demokratáknak. A KDNP és az MDF ugyancsak központi elvárásrend mentén alakította ki a jelölt- állítás lépéseit, bár a kampány során mindketten rájátszottak a „hiteles emberekkel a helyi demokráciáért” szlogen hatására. Ennek ellenére a helyi szintnek — úgy tűnik - alig volt beleszólása ajelöltek kiválasztásába, illetve nem is kellett hogy legyen, mivel egy részük már 1990-ben is indult, s „megszolgálta” a bizalmat. Volt, aki a helyi közvélemény szerint sosem képviselte választási körzetét, csak a kam60
