Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Gömöri György: Szonett a múlandóságról; Aszpartamé; Kerti fogadás (versek)
Gömöri György Szonett a múlandóságról a szép s a friss idővel egyre rútul vagyis egyénibb lesz és egyre másabb: szikárabb élesebb elomlóbb és tokásabb és nincs mód hogy lemaradjunk ez útról- a testi romlásért tán lenne még mi pótol? az aki bölcsességet tulajdonít a kornak csupán reméli - eszesebb lesz maholnap pedig pár év alatt kiforrhat már a jó bor ne reméljünk vigaszt hát elveszett perceinkért és azt se sajnáljuk ami volt lehetőség de veszni hagytuk Hiszen lehet hogy ismét lépre vihet a könnyebb út ha csábít - az ész keresse másban balga hősét nem játszom el a múlt tragédiáit Aszpartamé Aszpartamé malagéz királylány sokkal édesebb vagy a méznél és keserűbb a halálnál Aszpartamé Aszpartamé vonj az öledbe engem dédelgess csókolj fanyar bogyókból főzz forró teát a szívemben sejtelmes Aszpartamé csillog a bőröd barna szagodtól elbódulok én öljél temess magadba
