Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1. szám - Géczi János: A Titanic-helyzet (Kransznahorkai László: A Théseus-általános)
Rí, nyivog, pici, az enyém. Az a bátortalan mozdulat, az első pillantásé, lucskos fejére csók. Csúf, vöröske lény. Gyönyörű, igazi!” (Befejezetlen) (Jelenkor, Kriterion, 1993) Dobozi Eszter A Titanic-helyzet Krasznahorkai László: A Théseus-általános Mielőtt a kisregény főhősét levinnék abba a földalatti cellába, ahol harmadik előadása befejeztével élnie (vagy halnia) kell, tehát már tudja, hogy nincs és nem is lehetett semmije, még egy több jelentésű példázatot vázol a hallgatóinak (és az olvasónak). Egy újonnan felfedezett madárfajról: az okinavai guvat olyan élőlény, amelynek csökevényes a szárnya, rejtett életmódot folytat és röp- képtelen. Tulajdonságainak kialakulására számos magyarázat adódik, leginkább az - mondja A Théseus-általános szerzője -, hogy a szigetlakó madarak számára veszélyt jelent a repülés, hiszen a szélvihar bármikor kisodorhatná őket a nyílt tengerre; ezért aljzatlakókká váltak, s ezért, hogy a környezetükbe be is kellett olvadniuk. E túlélési kényszer eredménye azonban az elbeszélőnek mást jelent, hiszen mások - szabadabbak! - a szempontjai: ő egy madarat lát, amely a repülés nélkül létezik. Azt a lényt, amely meghatározásához éppen a szárnyalás szükséges. Krasznahorkai legújabb regénye ugyanarról beszél, amiről előző négy könyve, s leginkább ugyanúgy is, ahogy azt korábban tette: hogyan lehet a baljósán kopár világban egyként benne lenni és belőle Idoldalog- ni, hogyan lehet - s ha lehet, akkor szabad-e — mondani valamit akkor, amikor a kicsi idők okán se értelmes lehetőség, se értelmezhető szándék nincs a mondásra, mert nincs a világnak artikulált hívása, és mert a világban lakónak semmire sem lehet válasza. (Meghívása az van, amikor a csalogatásból csapda kerekedik, s a vendég hamarosan vesztett helyzetbe kerülő fogoly, aki mégis előadásokat tart - mert tarthat! - a labirintusban létezés mindenségéről.) Krasznahorkai (és minden hőse) semmit sem akar tudni, és ha beszél, igyekszik azon módon, mint áld éppen hallgat - ettől olyan távolságtartó, szenvtelen, ettől olyan tudatosan önhagyományos és realista prózaíró. A szerző ugyanaz - az ábrázolt világ sem más, Krasznahorkai is azt állítja, hogy a reménytelenségről ismét beszélnie kellett. S a mű, elődeihez hasonlóan gondosan tervezett koncepcióra épül, az alapeszme körülhatárolt, de kellően likacsos szerkezetű, a főszerkezete világos és elviseli az ornamentikát, a ritkás cselekmény határozott (egyszerre halad az időben előre és hátra, egyazon eljárással tágítja, illetve szűkíti a regényidőt), nagylélegzetűen merész. A munka ismét zárt, ismét teljességet ígér, nincs benne semmi fáradtság, megállapo- dottság, ismétlés (csak a regény tárgyában), szokásosan váltószerű, hatásában, amely a szövegkezelés miatt alakul így, mégis csupa szorongató sejtetés, félelemmel teli szomorúság. Ebben a könyvben az emberi nem létezése mellett az szól, hogy a regény mondatai mégis létrejöttek. (Emlékezzünk a Sátántangóra, amelyben kimondatott: ...csak az történik meg, ami megfogalmazódik.) Mégis, A Théseus-általános az elmúlt évek alapmunkája. Mert benne megtörténünk. De, hogy meg is fejtődik-e a titkunk, az pontosan nem tudható. Amint az a három, pillérszerű betét, a példatörténetek sem tudják saját létezésüket indokolni, csak a szomorú van-t teszik plasztikusabbá. A regény jelentésértelmezésében e példázatok bizonyosan segítenek, de azt meg nem oldhatják. Hiszen a szomorúságról szóló első beszédben a délkelet-alföldi kisvárosba érkezett ldtömött bálna, a kibírhatatlan körülmények elleni lázadásról a második traktátusba beidézett, a berlini földalatti központi pályaudvarán történt apró rendellenesség, s a befejező előadásban, amely a viszolyogtató tulajdonról szól, egy őszi nap postai története, amikor egy tétova és zavart nő ismeretlen címre ad fel egy táviratot, e három citátum a közegtelenség, a meg nem érthetőség milyenségéről szól, és nem a közegtelenség és a meg nem érthetőség okairól. Mert azok - állítja Krasznahorkai — eredendően titkok és megfejthetetlenek, és esetleges megsejtésük csupa új rejtéllyel járna együtt, hiszen természetüknél fogva ho94
