Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Alekszandr Blok: Carmen (vers - fordította: Baka István)
10 Nem, az enyém soha, de másé sem leszel te, Bús évek horhosán át e tudat hozott, Üres napokon át, miknek nyomaszt a terhe, így lettem én a te poétád s hódolód! Itt - szörnyű bélyege női áldozatodnak Csodás szépségedért - felfogni sincs erőm. Ott - kozmosz lelke sír, világai bolyognák, Szférák harmonikus rendjétől rendülőn. Ettől remegtem én meg a sötét teremben! Azóta féltelek, szegény, reménytelen! Különös szemeid kísértek akkor engem, Nem tudva, sejtve még... hogy ez már szerelem! Magad törvényeit követve szállsz az égbe, Pályád sem ismerőn, a csillagok felé, S ez a világ neked csak füstök lenge képe, Hol felgyújt valami, s dalolva lánggal ég. S pirkadatában ég szilaj-vad ifjúságod... Nincs boldogság, csalás: minden csak fény s dalok... Egyetlen dallam ott az öröm és a bánat... Szeretlek, Carmen, én is épp ilyen vagyok. 1914. március 31. Baka István fordítása 7
