Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Alekszandr Blok: Carmen (vers - fordította: Baka István)
De mint az éjen áttetsző azúr, Az arcán olykor átsejlik a rémség, S aranyló fürtje vész-veres sötétség, S hangjában múltad száz vihara dúl. 1914. március 24. 4 Tavaszi hóvihar dühöng Szemem az olvasástól fáradt... O, szörnyű óra, amidőn Jóslatot mondva. Zunigának, Jósét megpillantotta ő! A tekintete gúnytól fénylett, Gyöngyfogsora villant elő, S feledtem minden napot, éjét, Szívemben lüktetett a vér, Hazám emlékét eltemettem... S ő így dalolt: „Az életeddel Fizetsz meg a szerelmemért.” 1914. március 18. 5 A lánynak hódolók között, Akiknek nyüzsgő raja tarkáll, S mind Carment hívja és csak őt, Egy néma árny a szürke falnál All, Lillas-Pastia kocsmája Előtt, és bámul morcosán, Nem kérve, részvétet se várva, Míg dob csörög, selyem suhan, S cseng karkötők csengettyűhangja, - A tavaszra emlékezik, S zengő harmóniák között ma Csak néz az éneklő alakra, S álmodja költő-álmait. 1914. március 26.
