Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Baka István: Carmen (vers)
Baka István Carmen (A. Biok fordítása közben) Az érte meg, nem az a rózsa, Mit odadobtál, hanem az, Mi nyelvhegyemtől harmatozva Bontotta szirmát: a tavasz, Egyetlen tavaszom virága, Amit csak árulás, halál Követhetett. Megérte, drága, Hogy ami romló, sírba száll Idő előtt, - a te idődben Ugysincsenek órák, napok: Szeress akárkit - énelőttem Nem voltál, és ha nem vagyok, Nem is lehetnél! Nyári, kármin Rózsáid szirma elpereg... A kérdésre: ki vagy te, Carmen? Csak véreddel felelhetek. Nem érted, Carmen? Engem, téged Nemcsak a kéj köt össze már, Hanem az árulásod végleg Feloldó végtelen halál.
/
