Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10. szám - Brasnyó István: „Térzenészeket fölveszünk!”
- Ugyan már! A híres sógor? Amikor láttam, megvolt ötvenéves, azóta elmúlt húsz év, az összesen hetven. Úgyhogy a híres sógor nem eshetett el a fronton, nem is járhatott ott.-Ja! A híres sógor? A híres sógor harcosnyugdíjat kapott, mert a régi háborúban volt a fronton. Ott volt Fiúménál, meg Triesztnél, azért kap most harcosnyugdíjat.- Azután meg agglegény volt...- Agglegény, agglegény! Bevezettette a tanyára a villanyt, megfejte a nemzetközi távvezetéket. Kivilágította a szállását. Még a gyep fáin is százas égők lógnak.-Az lehet az igazi gyönyörűség... Villanyfénynél nézni az éjszakai hóesést!- Jön-megy, nemigen kapcsolja be éjszakánként a világítást. Inkább abban sántikál, hogy tavaszra térzenészeket szerződtet, hogy éjszakánként azok muzsikáljanak neki. Akkor majd mindent ki fog világítani, még a tyúkólat is!- Ez a térzenészekkel jó ötletnek tűnik - mondtam. - Még a tyúkó^kivilágítá- sánál is jobbnak.- A kettő együtt jár. Jó katonabanda, egész éjszaka trotyog a bombardokon, és ha elálmosodik, a trombitás fújja neki a takaródét...- De vajon hol talál annyi muzsikust? Annyi jó zenészt, aki hajlandó lenne kitelepedni hozzá.- Hirdetést ad föl az újságokba! „Térzenészeket fölveszünk!” Hát nem jó? Aztán meg ha fölvetették magukat, majd összeszoknak, nem is kell sok időt adni nekik.- „Térzenészeket fölveszünk!” Ilyet azért még nem hallottam... Nem láttam újságban még ilyen hirdetést.- Pedig volt már! A híres sógor már látott.- A híres sógor annyi mindent látott, hogy az ember el sem hinné.- De a villanyt azt én mondtam neki! Hogy fejjük meg a távvezetéket. Ezért is vagyok én okosabb a többinél! Másnak ilyesmi nem jutna eszébe.- És a fejés? Simán ment a fejés?- Engedéllyel! Rendes transzformátor-állomással! Akit érdekel, akármikor beszállhat, és húzhatja a vezetéket. De térzene máshol biztosan nem lesz.- Az agyatokra ment a háború! - mondtam. - Inkább foglalkoznátok valami mással. Még hogy katonabanda! Térzene! Éjjel! Egy irdatlan és járhatatlan pusztaság közepén! Inkább vadásznátok, mint régen, raknátok le tőrt madaraknak, nyulaknak...- Tőrt most már nem vetünk... Más módon szeretnénk adózni hajlamainknak, ahogyan a híres sógor mondja. Ezt most már nem lehet megmásítani.- Ahogy titeket sem lehet - mondtam.- No, de azért szép lesz — érzékenyedett el a hangja.- Szebb már nem is lehetne - válaszoltam, és nem hittem el, hogy csupán azért keresett szinte eszelősen, hogy ezt elmondja. És erre is úgy kellett rávezetnem, a híres sógorra terelve a szót. S így is akként festett: az egészet a szemem láttára rögtönözte, abban a pillanatban találta ki, mert elsőre mintha nem is emlékezett volna a híres sógorra. Magyarán, beszélt róla összevissza, olyan fonációval, ahogy régi festmény vászna repedne, a kifakult és súlyos festékréteg alatt. Ám a képen ott a néma zenekar, egészen félrecsúszva, félresodródva a gyér világítástól. 46
