Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10. szám - Gobby Fehér Gyula: Jegyzetek életünkből
A világot még mindig fekete-fehéren látják. A világ a cikkírók szemében kettéosztott. Vannak a „mieink” és vannak „ők”. Mi vagyunk a szép, a jó, Isten kedvencei, a kiválasztottak, és ők a gyűlölni való átkozott faj, az ellenség, minden rossznak okozói, akiket sajnálni nem szabad. Ok csak a fegyver szavából értenek. Velük tárgyalni nem érdemes. Velük érintkezni se szabad. Sokszor csodálkozom, hogy a tudat ilyenfajta leszűkülését az értelmiségiek is megengedték maguknak. írók, tudósok, akadémikusok gondolkoztak a törzsi tudat szintjén. Gondolkoztak, írtak, tettek és tettekre buzdítottak. Akármennyire is csodálkozom, a gyakorlat bizonyítja, hány emberben volt ez a tudat erősebb, mint a civilizáció máza. Erősebb, mint a józan ész, erősebb, mint a nevelés adta tudás, erősebb, mint az annyit emlegetett európaiság. Néha beszélek a törzsi tudat által megszállt kollégákkal. Hiába hivatkozók türelemre, megértésre, az ész szavára. Mindig az a válasz, hogy „én türelmes vagyok, de ők nem azok. Én megérteném őket, de nem hagyják magukat megérteni. Én hű vagyok régi elveimhez, ők dobták le magukról a báránybőrt és váltak farkasokká.” Márpedig, ha ilyenek, akkor irtani kell őket. Irtják is buzgón egymást az emberek. A törzsi tudat mellé modern fegyverek társultak. A világ minden este nézi az eredményt a televízió képernyőjén. És nézni is fogja mindaddig, míg a háborúba keveredett népek többségének a gondolkodását ez a kettéosztott világkép uralja. Ha ez a tudat meg nem változik, a háború szükségszerűen folyik tovább. Ha „ők” ilyen po- kolfajzat, akkor nem kell sajnálni asszonyaikat sem. Ha „ők” soha nem hagynak nekünk békét, akkor az apró gyerekeket is ki kell irtani, hogy írmagjuk se maradjon. Ha „ők” okozzák minden bajunkat, akkor egy házuk se maradhat épen a „mi” területünkön. Az emberi erkölcs szabályai, a társadalmi normák „ránk” vonatkoznak, de „rájuk” nem. így állunk. így élünk ma. így halunk esetleg holnap. Ha volna kedvem szöveg- elemzést végezni, attól félek, ismét csak erre a megállapításra jutnék. Számunkra, vajdasági magyarokra meg az a kérdés is fenyegetően vár, hogy „mi” hova tartozunk. „Mi” a „mienk” vagyunk-e vagy tulajdonképpen „ők” vagyunk? Ki tud erre válaszolni? 39
