Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11. szám - „Benned róvom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez (A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel)

an beszélgessünk: semmi sem viszi fel úgy a vérnyomásom. De a vidék szép: sétával szakíthatjuk a beszédet.

Épp jókor robban be Veled egy darab Erdély! Egy nő, erdélyi, fejébe vette, hogy drámát irat velem a Bolyaiakról; az apjával a levelezésüket is kigépeltette a számomra. A horogba belekaptam, de az anyag még kevés. Gondoltam, Te is tudsz segíteni. Még egy vásárhelyi térkép is ér ilyenkor valamit!

Román szótáram van: német, arra ne költs pénzt. Az út fő eredménye az volt, hogy hagyom a betegséget s a passziózást s igyekszem tető alá hozni - gyorsan - amire még képes vagyok.

Várom érkezésed hírét. Szeretettel

Németh László

Sajkád, 1959. nov. 9-én

9

Kedves Dani! Az elmúlt héten más postám sem volt, csak amit a Veress Dániel különös (indulatot és kalligráfiát egyesítő) betűi címeztek meg a számomra. Úgy hiszem minden küldeménye, levele, levelezőlapja megérkezett. Most csak megnyugtatásul írok; részletesebben akkor számolok be, ha a folyóiratokat alaposabban átnéztem. Román anyagot egyelőre ne küldjön - még jó néhány hónapba kerül, amíg azzal foglalkozhatom. Mostanában a szláv nyelveket frissítem, aztán latin-görög olvasmányok várnák s csak azután kerülhet sor a románra. Egy ilyen öreg agynak már nehéz a Bábelét rendben tartania a megzavarodás veszélye nélkül. Köszönöm a szívességét. Szeretettel köszönti:

Németh L.

(Keltezetlen levelezőlap. Postabélyegző: Magyar Posta 307. 59. 11. 21.)

10

Kedves Dani!

Több mint két hetet töltöttem Budapesten; az egyik asszony lányom hepatitiszt kapott s a kórházból hazajőve, nem volt aki vele legyen. Ezért mentem föl; de aztán ide-oda hányt a város. Közben felgyűlt a postám, tizenkét levelet írtam ma már, de a Te szép s bizony már jó régi leveledet (a dátum leszakadt a boríték föltépésénél) újra elolvasva, nincs szívem a választ újra elhalasztani. Inkább kevesebbet, de mégis csak írok.

Leveled adatainak jó részét ismertem (a városról, sajnos ezután sincs tiszta képem, elmosódtak a 35-ös emlékek), de a hangon, az összeállításon érzem, milyen szívügyed ez a két élet s mennyire megérett rá a képed - hogy dráma vagy regény vagy legalább esszé legyen. Az 1960-as év, utólag jöttem rá, évforduló is; tán kihúzza Belőled.

S nemcsak Te foglalkozol velük. Magad írod Székely Jánost. Ti persze az erdélyi sors jelképét látjátok bennük. De van egy nagy polihisztor barátom (a legműveltebb ember, pedig csak 35 éves, akit idáig ismertem), az már írt is drámát róluk; én futólag olvastam, a feleségem mutatta meg s nem tudok határozott ítéletet mondani róla. Égy ideig ez a dráma tartott vissza, hogy a tervvel komolyan foglalkozzam. De tőle is egész eszmét kaptam, amikor ajgondolatot fölvetettem. O persze inkább mint matematikus került a vonzásukba. Én pedig mint apa és pedagógus. S bár nem vitás, hogy János a nagyobb, az apa sorsát akarom - drámában, de ötvenesztendőn át (ez új s nehéz dolog) kibontani. így mindegyikünknek megvan a területe, nem ütközünk össze. Oedipusról, Elektráról is írtak többen is.

40