Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Nagy Olga: A szerelem: kozmikus létélmény
Nagy Olga A szerelem: kozmikus létélmény A „Ott zajlik mellettünk a szerelem, egyet érzünk a természet születésével. Akarva-nem akarva látjuk a világ növekedését.” Kocsis Rózsi: Megszépült, szegénység legutóbbi időben, mind több és több híradás készült a paraszti szerelemmel kapcsolatosan. Sőt — miként erre a későbbiekben bő utalás is történik — azt is bátran állíthatjuk, hogy megtörtént a nagy fordulat vagy áttörés a szerelem, a nemiség mibenlétének tisztázására a népi kultúrán belül. Talán mégsem érdektelen egy olyan kultúrtörténeti áttekintés, mely tisztázni próbálja: a) Milyen volt ez a szexualitás, az ősidőktől kezdve az antikvitáson át a törzsi közösségeknél szinte napjainkig megőrzött úgyszólván kozmikus létélmény? b) A kereszténység ideológiája — ellentétben sok évezredes, még pontosabban ősi és egyetemes „sacré” jellegű szerelemmel, „bűnösnek” deklarálva a szerelmet —, hogyan hatott ki a szerelemhez való paraszti viszonyulásra? Kultúrtörténeti adalékok Kezdjük talán azzal az ősi és évezredeken át megőrzött létélménnyel, mely a szerelemnek valamikor mágikus, illetve „sacré” jelleget tulajdonított. Nemcsak azért, hogy jobban érzékeltessem azt a fordulatot, melyet a kereszténység hozott a sok évezredes, egyetemesen megélt hagyománnyal szemben, hanem azért is, mert így válik nyilvánvalóbbá, hogy a népi kultúrában levő ellentétes előjelű viszonyulás valójában látszólagos, hiszen egy, úgyszólván az egész élővilágba kódolt törvényszerűséget igazából semmi törvény sem rendítheti meg. a) Meletyinszkij: A mítosz poétikája című kötetében1 utal arra, hogy az archaikus világlátásban nemcsak az élőlények, hanem az embert körülvevő természeti jelenségek ugyanazon törvények szerint születtek, mint az élőlények. (Kiemelés tőlem, N. O.) Archaikus teremtésmítoszok című fejezetében Meletyinszkij — polinéziai, amerikai, afrikai törzsek mítoszai kapcsán — ezt írja: „Amennyiben a demiurgosz-típusú kultúrhéroszok lényegüket tekintve ősatyák, a természeti objektumok keletkezését a mítoszok néha úgy ábrázolják, mint amiket biológiailag megszülnek „atyáik” vagy „gazdáik”, amelyek más természeti jelenségeket személyesítenek meg. így például széles területen ismert az a mítosz, amelyben a nap és a hold, vagy a tűz és a víz egy totem, egy istenség, az első emberpár gyermekeként születik meg.” (249) E példák megdöbbentően utalnak arra az európai ember számára szinte felfoghatatlan kozmikus egységre, melyben emberek, állatok, növények és természeti jelenségek — hogy ide nem illő modern kifejezéssel fejezzem ki magamat —, ugyanazon kategória-rendszerbe tartoznak. 60
