Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Ryszard Kapuscinski: A Birodalom (III. rész - Fordította Szenyán Erzsébet)
roskadoznak az étkektől. Sült bárányok. Kövér malacok. Nehéz vörösbörök, mint a borjú vére. Lédús görögdinnyék. Illatozó gránátalmák. Van ebben a festészetben valamilyen mazochizmus, mintha Niko kést döfne a saját hasába, képei mégis derűsek, sőt, mulatságosak. Niko Grúziája jóllakott, folyton lakomázó, tejjel, mézzel folyó ország. Az égből manna hull a földre. Csak bőséges napok vannak. Ilyen Grúziáról álmodik éjszakánként Nahalovka. Niko Nahalovka álmait festette. A festészet nem hozott neki szerencsét. Volt egy Margarita nevű barátnője, akiről semmit sem tudunk. Niko szerette őt, és megfestette a portréját. Margarita arca a nagy naivisták stílusában készült, vagyis minden túl nagy rajta, abnormálisán nagy. Túl nagy száj, kidülledő szem, két hatalmas fül. Niko a képet odaadta Margaritának. A lány sértődötten kiabálni kezdett. Felháborodásában, dühében szakított Nikóval. A festőt magányra kárhoztatta a tehetsége. Ettől kezdve egyedül élt. Gyűjtötte a rozsdás cégtáblákat, a koporsókészítők festéket adtak neki. Folyton a lakomáit festette, a hegyvidéki tájban álló asztalokat. A bámészkodók néha bort rendeltek neki. Ötvennégy éves volt, amikor meghalt Tbilisziben valamilyen odúban, nem tudni, hogyan — éhen halt-e, esetleg megbolondult? Vachtang Inasvili megmutatta a munkahelyét: tágas csarnok, plafonig tele hordókkal. A hatalmas, nehéz, kábult hordók állványokon sorakoznak. A hordókban konyak érlelődik. Nem mindenki tudja, hogyan készül a konyak. A konyak előállításához négy dolog szükséges: bor, napfény, tölgyfa és idő. Ezenkívül, mint minden művészetben, jó ízlés. A többi így néz ki: Ősszel, szüret után borpárlatot készítenek. Ezt hordókba töltik. A hordóknak tölgyfából kell készülniök. A konyak egész titka a tölgyfa erezetében rejlik. A tölgy növekszik, és felhalmozza magában a napfényt. A napfény úgy ülepszik meg a tölgy évgyűrűiben, mint a borostyán a tengerek alján. Ez hosszú, évtizedekig tartó folyamat. Fiatal tölgyfából nem lenne jó a konyak. A tölgy növekszik, törzse lassan ezüstös színt vesz föl. A tölgy duzzad, fájában egyre több az erő, a szín, az illat. Nem mindegyik tölgy ad jó konyakot. A legjobb konyakot a magányos, csöndes helyen, száraz talajon nőtt tölgyek adják. Ezek sok meleget szívnak magukba. Annyi napfény van egy ilyen tölgyben, mint méz a lépben. A nedves talaj savanyú, s ilyenkor a tölgyben sok a keserű íz. A konyakon ez azonnal megérződik. Az a tölgy, amelyik fiatal korában töréskárt szenvedett, szintén nem ad jó konyakot. A sérült törzsben rosszul keringenek a nedvek, és a fának már nincs olyan jó íze. Aztán a kádárok hordókat készítenek a tölgyből. Egy ilyen kádárnak is tudnia kell, mit csinál. Ha rosszul szabja a fát, a tölgy nem adja ki az aromáját. A színét igen, de az aromáját nem. A tölgy lusta fa, a konyaknál pedig dolgoznia kell. A jó kádárnak olyan a tapintása, mint a hangszerkészítőé. Egy jó hordó akár száz évet is kibír. De vannak kétszáz éves vagy még régebbi hordók is. Nem mindegyik hordó sikerül. Vannak íz nélküli hordók, s vannak, amelyekben a konyak olyan lesz, mint az arany. Néhány év elteltével már tudni lehet, hogy melyik hordó milyen. A hordókba betöltik a borpárlatot. Ötszáz, ezer litert, attól függ. A hordót állványra teszik, s úgy hagyják. Semmi mást nem kell tenni, várni kell. Mindennek eljön az ideje. A szesz behatol a tölgyfába, s az kiadja magából mindazt, amije 51
