Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Ryszard Kapuscinski: A Birodalom (III. rész - Fordította Szenyán Erzsébet)
vekkel kirakott aranykeretekből néz ránk. Vannak kinyitható ikonok is, mint ahogyan Wit Stwosz krakkói oltárképe is kinyitható. Méretük hatalmas, egyenesen monumentális. Van itt egy olyan ikon is, amelyen a mesterek több nemzedéke háromszáz éven át dolgozott. Van egy kisméretű kereszt is, a múzeum legértékesebb kiállítási tárgya — ez az egy tárgy maradt meg Tamar királynő holmijai közül. Aztán következnek a grúz templomi freskók. Mennyire csodálatosak, és milyen keveset tudunk róluk! Tulajdonképpen semmit. A legjobb freskókat, sajnos, tönkretették. Grúzia legnagyobb templomát, a Szveti Choveli belsejét borították. A templomot 1010-ben építették a régi Grúziában, Mchetában, Tbiliszi mellett. Ezek a freskók a középkori művészet olyan remekei voltak, mint a chartres-i katedrális színes üvegablakai. A cári kormányzó lemeszeltette a freskókat, azt akarta, hogy a templomot úgy meszeljék ki, „ahogy nálunk az asszonyok a kemencét”. A restaurátorok a legnagyobb erőfeszítés árán sem tudták visszaadni a freskók eredeti világát. Fényük örökre kihunyt. A Szveti Choveli Európa legjobb állapotban fennmaradt XI. századi műemléke. Nem látszik többnek száz évesnél, pedig sosem restaurálták. Egy grúz építész, Arszukiszde építette, akinek aztán a király levágatta a kezét, nehogy egy másik, emezzel vetélkedő épületet építsen. Tamerlán néhányszor megpróbálta felrobbantani a templomot, de a falak meg se moccantak. A mai napig is működő templom, a grúz egyház feje, II. Jefrem katolikosz tart benne istentiszteleteket. Láttam, de már csak fényképen Vardziát is, a modern ember számára felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan furcsaságok egyikét. Vardzia XII. századi, teljes egészében sziklába vájt grúz város. Nem vízszintesen, hanem függőlegesen, eme- letszerűen helyezkedik el. Nagyon fontos tudnivaló, hogy nem holmi barlangokról, sziklahasadékokról van szó, hanem egy megtervezett városról utcákkal, eredeti építészeti alkotásokkal, csak az egész sziklába van vájva, s elképesztően magasra nyúlik. Hogyan, milyen eszközök segítségével épülhetett? Kivésni egy ekkora várost nehezebb lehetett, mint fölépíteni egy egyiptomi piramist. Emellett Vardzia annak idején funkcionális alkotás volt. Ma már, akárcsak a piramisok, halott. Egy komor, szürrealista kompozícióvá formált sziklafal. Tamila végül Niko Piroszmanisvili termébe kísért, hogy megnézzem a festőnek azokat a képeit, amelyek rövidesen Párizsba indulnak kiállításra. Tamila azt állítja, hogy Párizs most rajong Niko Piroszmanisviliért. Niko 1916-ban halt meg. O volt a grúz Nyikifor vagy Rousseau, a vámőr. Nagy naivista. Niko Nahalovkában, a tbiliszi lumpenek és szegények negyedében lakott. Soha nem volt semmije sem. Ecseteit maga készítette. Képein a fekete szín dominál — fekete festékből volt neki a legtöbb: a koporsókészítőktől kapta. Régi pléh cégtáblákat gyűjtött, hogy legyen mire festenie. Ezért van az, hogy képein átütnek a pontatlanul lekent eredeti feliratok — „magaz” vagy „Tabak”. Arany és pirosbetűs reklámfeliratok, s rajtuk Niko fekete-fehér víziói. Grúz naiv festészet az orosz kupec szecesszión. Niko tavernákban, fülledt nahalovkai kocsmákban festett. A bámészkodók néha bort rendeltek neki. Lehet, hogy tüdőbajos volt? Vagy epilepsziás? Keveset tudunk róla. Műveinek csak egy töredéke maradt ránk. Képeinek fő témája a lakoma. Úgy festett vacsorákat, mint Veronese. Éppencsak Niko vacsorái világi és grúz lakomák. Grúziái táj előtt gazdagon terített asztal, körülötte grúzok esznek és isznak. A kép előterében áll az asztal. Ez az asztal a legfontosabb. Niko rajong a konyhaművészetért. Mi lesz az asztalon, mivel tölti meg az ember a hasát? Niko ezt mind megfesti. Megmutatja, mit szeretne enni, s mit nem fog enni sem ma, sem máskor, talán sohasem. Az asztalok 50
