Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 10. szám - Borisz Hrisztov: Grafika; Macska az úton; Zárt levél; Az ember a sarokban (versek) - Utassy József fordításai

Nincs aki hallana téged, himnusz a térre kísérhet - robog a pulykakakas, s nézd, nyelvet ölt, heherészget.

És aki évekig csak a mai napért vezekelt, lám, leül a kín küszöbére, és keserű kenyeret rág.

Szárnyrakapott újság leng, és a talpai égnek.

Kacsák sárga kalucsniban totyognak s fecserésznek.

Vének a padokon ülnek, jó nagyokat hallgatva - botjaikat tapogatják, s tüsszentenek a napba.

Zárt levél

Ma feltört sarkakkal járom be a várost,

viszek a bőröndben kötelet a nyakkendőim javából,

üvegeket köhögéssel, akármi kést és

álmos számlákat a régi szállodákból;

náthás, megfázott cipőket és sorsjegyeket, és holt plakátokat, mosolyokat - foltjait a hétköznapoknak, pletykás, szószátyár újságokat, kiürült üveg bort, és valahol a középen egy óra lépteit ragyogva;

rojtosodott ház-tervrajzot, egy lány fényképét, nyűtt télikabátot- zsebében ottmaradt boríték.

Es egy picike foltot, mi néhai könny után maradt még azon a levélen, mit évek óta nem merek kinyitni.

Régen elindultam én, hogy utolérjem a postást- s megkérdezzem, a világ végéről engem ki hívott, s hogy megtudjam, miértporlik szét, ha megfogom, a boldogság... Csak akkor állok meg én, és nyitok majd borítékot.

De menjünk most, reményem, és keljünk átal a hídon, a hídon - a vén kétszarvú hold szekere nyomában.

Érjük el a föld végét, és ugorjunk le a trambulinról.

És ha kell, hát kopogtassunk az öreg isten kapuján majd.