Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Körmendi Lajos: Öt perc az élet
ukáz. Tizennyolctól negyvenöt éves korig minden férfi, tizennyolctól negyvenéves korig minden nő jelentkezzen a tanácsnál két heti élelemmel, ruhával, mert munkára viszik őket. Senki sem jelentkezett önként. Nemzetőr voltam, razziáz- nunk kellett. Mentünk is, mondtuk mindenkinek, hogy húzza a büdöset, amíg nem késő. Aztán az oroszok feldühödtek, lefegyvereztek minket, de elmehettünk. Délután elballagtam a tanácshoz, hogy mi újság? Behívtak, kérdezték az adataimat. Átvitték egy másik szobába. Ott már ültek hatan. Hajnalban édesanyám beszólt az ablakon, hogy mit csomagoljon? Egész éjszaka hordták befelé az embereket, reggelre lettünk vagy nyolcvanan. A névsorolvasás után lovas katonák kísértek minket Halasra, a gyűjtőtáborba. Január 5-ig naponta hoztak embereket Nemesnádudvarról, Császártöltésről, Hajósról. Svábokat. A nőkkel együtt voltunk vagy ezerkétszázan. Január 9-én sorakozó. Kihajtottak minket az állomásra, be a tehervagonokba. Sejtettük, hogy hosszú út áll előttünk. Másnap, amikor megálltunk, román beszédet hallottunk. Pár nap múlva széles nyomtávú vagonokba raktak bennünket. Teleszedtük magunkat haverokkal. Tetvekkel. Január 29-én Krivoj- rogba értünk. Bekísértek a lágerba. A lakosság köpködött, kövekkel dobált, azt hitték az emberek, hogy mi vagyunk a háborús bűnösök. Csak néztem őket: szegények! Úgy álltam ott, mint egy néma levente. Azóta is szinte minden éjszaka visszapörgetem az életemet. A fogságot is. Egymás hegyén-hátán aludtunk. Másnap ágyakat csináltunk. Csupasz deszkán háltunk. Mi jártunk jól, akik vittünk dunyhát, párnát. Két hétig tétlenül üldögéltünk a lágerben, vidámak voltunk, nem gondoltunk semmi rosszra. A baj akkor kezdődött, amikor elfogyott a hazai. Tizenöt-húsz embernek jutott egy vödör savanyú paradicsom vagy kása. Három ember meg tudta volna enni. Sok vita volt a kaján. Egy szép napon fölsorakoztattak az udvaron, külön a parasztok, külön az iparosok. Én buta fejjel az iparosok közé álltam, hátha nem kell odakint fagyoskodni. A parasztok a bányába kerültek, kaptak egy kiló húsz deka kenyeret, háromszori kaját, odalent jó meleg volt, még szenet is tudtak vinni a lágerbe. Az iparosok egy Kamenka nevű bányába kerültek, szétbombázott szénelosztót kellett tíz méter magasan szétverni. Ablak semmi, a huzat óriási, hideg volt. És veszélyes. Néha elvittek a vasúthoz havat hányni. Hatvan deka kenyeret kaptunk, reggelit, ebédet. Szűkös adag volt. Itt meg lettek tizedelve az emberek. A kemények, edzettek maradtak meg. Naponta hat-nyolc ember meghalt! Reggelente sorakozó. Negyedik század vigyázz! Majdnem elszédültünk, amikor összevágtuk a bokánkat, olyan gyengék voltunk. Jelentés a századparancsnoknak, hogy hány beteg van. A szimuláns kurva anyjukat! És kizavarta a betegeket. Este két-három halottat vittünk haza pokrócban. A temetés nagyon csúnyán zajlott le. A halottat meztelenre vetkőztették, belökték egy kamrába, ott hevert hat-nyolc hulla. Később kivitték őket a hatvan-nyolcvan centis gödörhöz, belökték a fagyott földbe. Volt ott egy lágerbolond, egy civil, helybeli bolond, az ásóval vagdosta a halottak kezét vagy lábát, ha kiállt a földből. Másnap láttuk, hogy a kutyák kihúzgálták a halottakat és marcangolták. Negyvenhatban tettek le kereszteket, azokra írtak is egy-egy nevet, pedig hat-nyolc ember feküdt ott... Tavasszal átkerültem a gyárba, forgácsológépek közé. Az anyagmozgatás és a gépjavítás volt rám bízva. Ez már jobban tetszett. Ősszel villanyszerelőkhöz kerültünk, paradicsomföldön, uborkaföldön is dolgoztunk, ettünk, zabáltuk a kukoricát és a tököt, úgy zabáltuk, mint az állatok. Ki voltunk éhezve. Kiszöktünk a faluba, kéregettünk egy kis hlebát, megsajnáltak, néha adtak is valamit, egy kis levest, száraz kenyeret... De volt olyan hely, ahonnan kizavartak. Szenet, deszkát loptunk a gyárból, ezért is adtak valami ennivalót. Az oroszoknak eladtuk a dunyhát, a fölösleges ruhaneműt, ez is javított a koszton. Enélkül aligha maradtunk volna meg. Kint a földön a nadrágba csúsztattuk az uborkát, mikor mit, amit 23
