Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Herceg János: Esti séták
Herceg János Esti séták M. örvénytisztelő vagyok, s irigylem a csalhatatlan embereket. De a régi nyáresti Bajai útról máris hallom dr. Grba Branislav megrovó közbeszólását: „Bocsánat, disztingváljunk! Senki se csalhatatlan! Ezt az állítást csupán a katolikus egyház cáfolja meg a pápával kapcsolatban, minthogy Oszentségét csa-lat-koz-hatatlan-nak mondják”. Sétáinkon ugyanis gyakran kioktatott egyről és másról, ami a mintegy húszesztendős korkülönbséget tekintve sose volt bántó. És mivel nem vagyok sértődő természetű, akkor se vettem volna szívemre megrovásait, ha nem ő lett volna húsz évvel idősebb, hanem én. Hogy például Kodolányi novellájának mi volt a címe 1920 tavaszán, abban a folyóiratban, amelynek kiadási engedélyét ő írta alá, mielőtt a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatai kivonultak volna Pécsről, illő tisztelettel és kellő ámulattal vettem tudomásul. És azt is, hogy Jakov Ignjatovic 1872. május 13-án este nyolc órakor mit mondott az újvidéki Fehér Hajóban a humorista Aca Zubnak a Zastava politikájáról, mire másnap hárman is felporozták a pisztolyokat Miletic redakciójában, hogy a rákövetkező hajnalban majd párbajra hívják „Bruder Jasót”, amit az utolsó pillanatban a pártvezér letiltott, mondván: „Nem irtjuk egymást!”- Érdekes - jegyeztem meg ártatlanul -, hogy Jaso erről egy szó említést nem tesz a memoáijaiban.- Nem? - villan meg élesen a szemüvege dr. Grbának, akit még sokáig Görbe Attilának hívott a baranyai emigráció, mivel állítólag éjfél után gyakran lezáratta a Nádor nagytermét, s az asztal tetején táncolta a csárdást a primadonnával. - Csodálom! Volt ugyan bennem valahol mélyen némi gyanakvás, hogy azért ő sem orákulum, s ha azt tudja is, hogy Linden Béla gyönyörű feleségének ki kurizált akkoriban, mindent ő se tudhat. De én magam oly bizonytalan vagyok, ami az állításokat illeti, hogy azonnal megadom magam, ha valaki közbeszól és kiigazít. És ha szeretni nagyon nem is, de rémesen tudom irigyelni, akinek mindenben mindig igaza van.- Nem téved, doktor úr? - kockáztattam meg mégis könnyelműen, talán azért, mert épp akkoriban írtam Jaso mesterről egy hosszabb tájékoztatót, hogy ne tanulmányt mondjak, hiszen ahhoz kevés az én messziberévedésem. — Akkor már Svetozar Markovié is Újvidéken volt, s mintha épp ő közvetített volna Jaso és a Zastava között... Ördög tudja, hogy mertem ellentmondani egyszerre, amikor pedig ez is olyan volt az én fülemben, mint a távoli harangszó. Hanem erre felhördült:- Nem szoktam tévedni! - S dühösen rántotta ki kabátja ujjából a mandzsettáját a piros karneol gombbal. Szóval, ő se! Nem is szálltam többé szembe vele. Csettintve és csodálkozó fejcsóválással hallgattam tovább pontos dátumokkal 3
