Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8. szám - Ittzés Mihály: Mesterek műhelyében (Bónis Ferenc: Hódolat Bartóknak és Kodálynak
vesszük a mű nemzetközi tematikáját (magyar, román, arab, nemzetek előtti-fölötti elképzelt „primitívség”), akkor feltűnik, hogy nincs benne szlovák ihletésű anyag, holott Bartók nagyon is sokat foglalkozott e nép zenéjével népzenekutatóként és komponistaként is. Bónis Ferenc új kötetében publikált tényfeltáró dolgozata — először adva közre Bartók Péternek, a kézirat tulajdonosának hozzájárulásával az eredetileg tervezett szlovákos tétel vázlatos anyagát - rávilágít a kérdésre, hogy a zeneszerző számára a statisztikai teljességnél, érthető módon, fontosabb volt a mű kompozíciós zártsága. A szó esztétikai, sőt filozófiai, világnézeti, de akár azt is mondhatnánk: politikai értelmében a darab mondanivalója - a népek testvérré válásának sokszor idézett bartóki hitvallása — nem szenvedett csorbát a (most már látjuk: a többinél valamivel erőtlenebbre sikeredett) szlovákos zenei anyag elvetésével. Ha már Bartókkal kezdtük a könyv témáinak ismertetését, maradjunk még itt egy darabig. Szerzőnket egyaránt érdeklik a komponista élet eseményeinek (helyesebben: érzelmi esményeinek) és alkotásainak összefüggései, stilisztikai kérdések, filológiai problémák. Az elsőnek említett témakörbe tartozik az Első Hegedűverseny, Első Vonósnégyes című dolgozat, mely a Geyer Stefi hegedűművésznőhöz fűződő művekkel kapcsolatban mond el fontos tényeket és következményeket. A Bartók zenedramaturgiájában is oly gyakran feltűnő tézis-antitézis-szintézis jegyében tárgyalja Bónis Ferenc a verbunkos szerepét a nagy zeneszerző életművében. A hármasságot a.Kiindulás - kitagadás - kibékülés alcímmel jelzi, egyben a fejlődést is az ifjonti romantikus attitűdtől, a szinte idézetszerű felhasználástól a saját érett stílusába beolvasztott verbunkos jellegű stilizált elemekig. Másféle zenetörténeti összefüggésekre, inspirációkra mutat rá a Bartók és Wagner című tanulmány. Összegző jellegű, mások felismeréseit is magába foglaló a harminc éve tartott előadásból kifejlődött dolgozat a Bartók zenéjében fellelhető idézetekről. Gazdag példatára ez a zeneszerző sokirányú, mindenféle használható zenei gondolatra nyitott tájékozódásának, legyen az akár tudatos elhatározás, akár a zeneszerzői ösztön öntudatlan működésének eredménye. A népies műdaltól Bachig, Lisztig, Kodályig, Stravinskyig terjednek a „hivatkozások”. Bizonyos párhuzamok fedezhetők fel a két zeneszerzőhöz kapcsolódó írásokban. Érdekes módon Bartók is, Kodály is vitába keveredett a német kottaszerkesztőkkel, illetve zeneírókkal. Bartók Béla egy népdalkiadvány kapcsán mutatott rá a magyar zenével kapcsolatos tájékozatlanságra. Erről a gazdagon dokumentált Cigányzenei Magyar zenei Előjáték egy tudományos vitához címmel tudósít Bónis jelentős tanulmánya. Kodály Zoltán a Psalmus hungaricus kapcsán mutatott rá egy német lap cikkírójának képtelen állításaira, melyek szerint művének alapja német szerzemény lenne. S mindez 1942-ben, történt... A két komponista egy-egy mások által kompilált írása hiteltelenségének, illetve hitelességének kérdését is a filológus oknyomozó gondosságával vizsgálta meg Bónis Ferenc. Áttérve most már a Kodállyal foglalkozó írásokra, említsük meg, hogy A szó Kodály életművében című összefoglaló jellegű cikk kevesebbet is és többet is ad, mint amit a cím ígér. Kevesebbet, mert voltaképpen Kodály prózai stílusának elemzésével nem foglalkozik. Többet, mert szinte teljes szellemikoncepcionális (és zenei) fejlődésrajzot ad, rámutatva Kodály Zoltán témaválasztásainak történeti fejlődésére is. Másfél évtized után újra olvasva is tartalmas olvasmány a Neoklasszikus vonások Kodály zenéjében című tanulmány. Bónis meglehetősen tágan értelmezi a neoklasszicizmus fogalmát. Kodály életművében alapvetőbbnek mutatja be, mint egy sajátos és viszonylag rövid időszakra korlátozódó európai antiromantikras stíluskísérletekhez való magyar csatlakozás egyéni példáját. Itt belefér az újklasszicizmus fogalmába a XIX. század eleji magyar költészet görög—latin klasszikus tájékozódásának újabb keletű zenei megfelelője a dalokon, főként Berzsenyi-megzenésítéseken keresztül. A Jézus és a kufárok, az 1934-ben Kecskeméten bemutatott motetta-remek kapcsán Kodály szövegalakító-dramaturgi munkájára is rámutat, az irodalom kutatóinak is hasznos tanulságokkal szolgálva. Az egész kötet egyik csúcspontját jelenti — az elsőként említett Táncszvit-tanulmány mellett — a Psalmus hungaricus keletkezését feltérképező kandidátusi értekezés. Igazán sokoldalú a kép mely élénkbe tárul: történelmi körülmények, szöveg-elemzés, a 93