Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8. szám - Beke György: Korunk Galéria, Kolozsvár (Beszélgetés Kántor Lajossal)

- Úgy gondolom, hogy a jövőt, a történelmet nem nagyon fogja kielégíteni. ..És mi lesz további Megszűnik a Galéria vagy csak „átalakul"? Begubózik, önnön igazi lényében feltámadását várva?

— Alighanem ez utóbbira lehet számítani, mármint a várakozásra. Meddig? Ha szétnézel, láthatsz hasonló példákat...- Végezetül még egy kérdésem lenne, ez már a Galérián kívül, noha mégis hozzá kapcsolódva. Művészetszervezői munkád hozzájárult-e ahhoz, serkentett-e és mivel arra, hogy az élő irodalom kritikája és az irodalomtörténet mellett avatotton műveld a képzőművészeti kritikát is, könyveket írj képzőművészeti témákról és monográfiákat élő művészekről?

— A Korunk Galéria nélkül valószínűleg nem írom meg sem a Kép, világképet a régi Korunk művészetéről, főképpen pedig nem tanulmányaimat Deák Ferencről, Paulovics Lászlóról, Cseh Gusztávról a Kriterion közelmúltig létezett sorozatába, és nyilván nem írom meg a Györkös Mányi-elemzést. Ez utóbbi monográfia várja, hogy a munkát engedélyezzék végre. Még nem merném azt állítani — a te minősítésed -, hogy avatottan művelem a képzőművészeti kritikát, de azt talán elmondhatom, hogy megérzem, meglátom mi a jó munka és mi nem az, esetleg azt is, hogy hol és miért hibádzik, a rendszeres tanulás, a szakmai titkok ismeretének hiányát azonban ugyancsak érzem, és nem könnyű a kifejezés képzőművészeti fedezetét sem megtalálni. A romániai magyar műkritikában mondjuk nevezhetem magam műkritikusnak, Erdős I. Pál, a Képzőművészeti Szövetség országos alelnöke többször meg is kérdezte, hogy miért nem kérem felvételemet a Szövetség kritikai szakosztályába, ám én megelégszem az írószövetségi tagsággal, abból is mind kevesebb „haszna” van az embernek. Inkább arra törekszem, hogy a szakszerűséget lehetőleg meg nem sértve, esszé-igényű, tehát alapjában írói közelítésű szövegeket adjak. A Korunk Galéria tizenhárom éve alatt megnézett sok kép, szobor, egyéb technikájú alkotás, rengeteg műteremlátogatás és számtalan meghitt beszélgetés művészekkel - akik közül ma jó néhány a barátom, lehet, hogy már több is, mint az írók között — hozzásegített ahhoz, hogy belülről is lássam a képzőművészetet, ne csak esszéírói beleérzéssel közeledjem feléje. Ha csak a Korunk művészeti írásainak szerkesztőjeként kerültem volna művészetközeibe, nemigen jutok el idáig. De ismétlem, a magam számára is kérdés, hogy e téren meddig jutottam. Kérdezd meg erről Kovács Zoltánt, Kós Andrást vagy Cs. Erdőst, biztosan nem azt mondják, amit Deák Ferenc vagy Muhy vagy Jakobovits Miklós.

84