Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8. szám - Hegyi Imre - Kovalik Márta: Mi volt az ára (Beszélgetés Kiss István népművelővel)

Hegyi Imre-Kovalik Márta

Mi volt az ára?

Beszélgetés Kiss István népművelővel

okán azt mondják, hogy amikor ereje, formája teljében volt, minden fővárosi fórum hívta, várta; hiába. Ideológiája is volt hozzá, hogy miért nem megy. Azt mondta: itt van szükség rá Balástyán. Mennyire avult, mennyire nevetséges ez a nézet ma kedves István?

— Valóban elavult, de akkor én ezt így hittem. A fontosságtudatomat azok a feladatok táplálták, azok a kihívások, amelyek itt érkeztek hozzám hívatlanul, törtek be az ajtón, ablakon. Én nem értem rá azon filozofálni, hogy az egyéni sorsom, az önmegvalósításom, a kiteljesedésem milyen programot vegyen, hiszen vergődtem, kínlódtam, buktam, diadalt arattam ezekben a feladatokban, és éltem az életemet a többiekkel együtt. És mindig a többiekkel.

— Mi volt az ára ennek az életnek?

— Egyfajta boldogság, mert ha arra kérdezel rá, hogy ez mennyire volt teher, hogy bírja az ember idegrendszere, napi 18—20 órában, de dolgoztam napi 49 órát is egyhuzamban a közösségért, az ügyekért, amit fölvállaltam.

— Ez ma nem egy divatos mondat, hogy én a közösségért dolgoztam. Te ilyenformán egy kövület vagy.

— Ahogyan most látom a társadalmat, a fölöslegesség-tudatom tökéletesen a helyére lépett a fontosságtudatomnak. De én ezt földolgoztam már, nem panasznapot akarok tartani. Bennem működött a szocializmus. Én nem párttag voltam, hanem kommunista, aki hitt abban, hogy egy igazságos társadalmat lehet csinálni, és én, naiv ember, azt hittem, hogy én mindig a szocializmus hibáival találkozom. Nem kis megrázkódtatást jelentett nekem, amikor kiderült, hogy én a szocializmus lényegével találkoztam. Bevallom neked őszintén, hogy én nem tudtam a malenkij robotról, Recskről is csak valami nagyon halványát, és a többi disznóság- ról, a folyamatos 56-os disznóságokról se tudtam, hiszen nagyon fiatal voltam még.

— István, túl infarktusokon, azt szokták mondani, hogy ebben a korosztályban akinek nincs, az előtte áll. Te utána vagy. Hogy összegzel? Lehet egyértelműen azt mondani, hogy a te 40 éved ebben pergett el?

— Elszállt a semmibe. Most úgy érzem, mint a jó pedagógusnak az életét szétviszik a gyerekek, és alig igazolódik belőle valami vissza. Szűk baráti kapcsolatokban, a családban nem is tudom, jelzőt keresek most, hogy alig megérdemelt, izzó szeretetben élek, és ez mentette meg az életemet, vagy menti folyamatosan, napról-napra, hogy az a fontosságtudatom, amiről beszéltem, annak elmúltával megmaradt egy magánéleti fontosságtudat. A gyerekem nevelése, a család szelleA Rendszerváltás helyben címmel meghirdetett szociográfiai pályázatunk első díjas munkája. Kiss István az interjú elkészülte után meghalt. (A szerk.)

38