Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8. szám - Bisztray Ádám: Öröklődnek, Anagramma anyámhoz, Levelek Jászfaluból (versek)
* Bisztray Adam Öröklődnek Ne tagadd el, kérlek, hasonlítunk, arcod, a szem és a beszéd más lehet, mindegy, hol, s az idő melyik rétegében, a mozdulatok öröklődnek. Úgy iszol tenyeredből, éppúgy hajolsz féloldalt megdőlve a hegyi csurgó alá, ahogy én ittam fiú-szomjúsággal tűző Napon a szikrázó-hideg sugarat. Magamban kortyolok tebenned mohón, de csukott szájjal, több jusson neked, és bőröd alá bújva porosán, cigánybarnán egy hosszú utazás végén, mielőtt városunk befogad. Anagramma anyámhoz Kláris a te neved szent keresztségben Lehullnak gyöngyeid mély barázdába Árkos puha földbe mint az őszi mag Rosszhalál hirtelen utadat állja Anyavárosodba visszatérhess még Bokor ágairól levél leesik Oldozza ő magát szélbe pirosán Kiáltasz s nem hallom messziről Ormán a kőszálnak orvmadár lebeg Rikoltja nevem a féhér köd felett.
