Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8. szám - Balázs Attila: Hosszúkás töredék a feledés könyvéből
oka: felháborodtak, hogy tavaly karácsonykor a japán, hongkongi és nyugatnémet játékipar Svédországba exportált termékei között a legkülönfélébb műanyag játékpáncélosokon, -puskákon, -hadihajókon és -rakétákon túl szögesdróttal körülvett mini koncentrációs táborok, kutyát vezető SS-egyenruhás ólomkatonák, romvárosok és vérbe fagyott műanyag emberkék, elvetélt gyerekek is voltak. Nagyszerű! - rikoltja az újsághírek szeméttelepén guberáló varjú, aki egyébként meg van győződve arról, hogy rövidesen az ólombetűkből is éles golyókat fognak önteni, legalábbis sörétet, hogy megint utána durrant- sanak, miután nem marad számára más, mint kirepülnie falura, hogy megbizonyosodjék afelől: a kaszákból ismét kardokat kalapáltak ott is, az asszonyok már vasalgatják a szemfedőket, a gépfegyverrel megerősített aratógépek, zakatoló kombájnok pedig támadásra kész rajvonalban. Pompás! - károgja kellemetlen, fülsértő hangon a nagy fekete madár. -Mióta folyik lángszórókkal az aratás? Elgondolkodva lapoz az újságban. Hát nem volt elég? csakugyan. Még a sportrovaton is állandóan vetélkednek. Utána képregény. A televízió esti műsorába kukkantva csömör érzése. Míg eme orwellinek titulált év egyik hajnali kiadásának hírei közt böngész, elbóbiskolván egy, az állattenyésztésünk nehézségeit érintő rövid kis cikk felett, félálomban még az olvasottakon jár az esze: a dühöngő Behemóton, ezen a hatalmas őslényen, melynek hátán — bizonyos világképek szerint - magának a földnek kellene nyugodnia a szét- zúzódás veszélye nélkül; a szemedet kiszúró villás igazságon; igazságokon; a berlini rádióamatőr viselkedésén és lapos humorizálgatásokon; a svéd szociáldemokrata parlamenti képviselők indítványán és a hongkongi játékiparon - műanyagon, műanyag-gyárakon; anyagon, gyárakon. Pétereken, Gyulákon (Róberteken, Dömötörökön, Pongrácokon és akár Teklákon), akik (tekintet nélkül arra, minek nevezik őket, ők minek nevezik magukat stb.) titokban, énjük sokszor számukra is kellemetlen, ellenben legyőzhetetlen, beteges, már- már beteges hajlamú felükkel eltéphetetlenül, vízhatlanul, szigeteken és rugalmasan, teremtőmód viszonyulnak alkímikus laboratóriumaik rejtett padlásain a mű-anyaghoz. Titkos boszorkánykonyháikon a legkülönfélébb polimerizációk folynak, óriásmolekulák duzzadnak, préselik át magukat koponyáik szűkületein, pottyannak ki elébük az asztalra, kemény márványlapokon pingponglabda módjára pattogva, míg valaki sorba le nem csapja őket. Celluloid tojások sorakoznak tartóikban, műcsirkékkel. Felfújható kerékpárokon viszik ki azokat fillérekért a piacra, hogy utána boldogan különböző Styron, Sicostirol, Trolitul, Vestyron, Durethan, Hostalit és Vestolit fröccsöket vedeljenek valahol, és még haza is vigyenek belőlük dülöngélve, a két üveg közül egy litert elejtve, nagyokat káromkodva, belebotolva a küszöbbe. A nagy bakacsin holló, amely valamikor Poe vállára kéredzkedett, a guminyúl bőrére előre ivó, a levegőben kellemesen kinyújtja hihetetlen fesztávolságú sötét szárnyait. Hangtalanul siklik a nagy madár a határtalan Dodeszkáden felett, alatta - ameddig a szem ellát — horpadt sparhedek, rozsdás mosógépek, kilyukadt bojlerek, feneketlen vödrök, fületlen bilik, rossz égők, rozsdás drótok, görbe szögek, elpattant tengelyek, törött kormányok, megbolondult iránytűk, süket fülek félrevert harangjai, feléje zúgó kövek. A madár nem találja fészkét, pedig már fáradt, kicsi és keserű. Nagyon rossz célpont. Hát ilyen sötét minden? Ilyen büdösen füstölő műhab? 10
