Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8. szám - Balázs Attila: Hosszúkás töredék a feledés könyvéből
Balázs Attila Hosszúkás töredék a feledés könyvéből ballada a katonavirágcsonkról és a hollóról A Á. JL. színtér változik; valamelyik április 8 a. Chr. - egy muraközi kaszárnya a Jugoszláv Vízhálózatok által karbantartott Murához közel, a Csendes fel-felsejlő képével. Tüskés szederindák, tekergő kúszónövények-madárfütty. Lustán hömpölygő víz, bőgő szarvasbika, csobbanó halak — lassan elhalkul, fokozatosan háttérbe szorul; egyenletes szürkészöld szín. Csend. A következő, amire emlékezik, az az, hogy zsebre tett kézzel kinn áll a kaszárnya udvarán, miközben a történteken elmélkedik. Ebéd utáni szünet. Számvetés/leltározás. Megkísérli összekötni az elszakadt szálakat, felocsúdni. Az egyik leglényegesebb dolog: felocsúdni. Új nótákat fújni, de melyiket? A BAKAVÁ VÁLTOZOTT FIÚ KIÁLTOZÁSA (az abszurd kapujából?). Fejét már zöld sapka fedi, tarkóját szokatlan szellő birizgálja, kapun ő már ki nem mehet (parafrázis). Szabad-e az újoncnak sört innia? Á? A TIZEDES: Sört ide! Kezet ki! Zsebet bevarrni! Vojnik Peter Sepi u kasarnu stigao sedmog aprila u 22 i 55. 1 db tarka sátorlap a motyóval, 1 pár „cseplincsizma”, 44-es, jó nagy - koromfekete cipőkrém, mint a sötét éjszaka. Durva daróc szorítása, szokásos tökvakarás, hegyes sercintés az udvar porába - sürgősen borotválkozni. Silver villanása a napfényen, dús fehér hab - anyád ha láthatna, büszke lenne rád. Apád is volt, sőt nagyapád is, egészen a longobárd harcosig: csillámló kardok, lódobogás... Jobbra az egykori monarchia istállóiból létesített garázsok, balra az emeletes, nyikorgó vaságyakkal, tolható vaságyakkal zsúfolt hálótermek. Kardpengével való borotválkozási A közkatona átvág az udvaron, felmegy a lépcsőkön, kitekint az emeleti ablakon; mostanában fokozódó világfélelmet érez. Rejtett dimenziókat. Nyárfák és gesztenyék hajlonganak a muraközi szélben. A szemközti testvérépület és a tekintet ugródeszkájául szolgáló építmény között több méter széles kövezetlen út, hernyótalpak jól kivehető nyomaival. Lassan kiradírozza a portölcséreket kergető szél. Áz újonc még érzi - a megtett hosszú út után is - valamelyik félotthona távoli szagát; kiéletlenség és kiégettség furcsa keverékíze - szájában ismét gyülemlik a nyál: hol van az a nyár? Mintha mindez nem vele történne, természetesen. Egyetemes majré.- Bevarrni!- Bevarrni?- Tán szétfeslett? 3
