Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8. szám - Tolnai Ottó: a pepita téka (vers)
Tolnai Ottó a pepita téka vitéz mária vitéz nagyanyám nővére kinek papirosait megpörköltem meg pepita tékáját vitéz mária mint kisapáca zarándokolt (azért zarándokoltam én is egyszer a zentaiakkal telecskaiakkal a pápa is odajött hozzánk még friss volt karján a szürke farkas harapása) páduában Velencébe romába (valójában én őt vitéz máriát nyomozom mindig itáliában) Velencében például arról ír pepita zarándoktékájába hogy addig ült tátott szájjal a szent márk templom aranymozaikkal díszített boltja alatt az egyik oszlop tövébe húzódva mígnem egy kis aranylap hullottpilinkézve akár betévedt vízipillének is vélhette volna mígnem egy kis arany lap hullott a nyelvére és te őrült lenyelted megetted nem nyeltem le nem ettem meg tiltakozott vitéz mária hát hol van mutasd hova rejtetted (megáldoztam) hiába álltak aztán őrt a vécéajtókban a velencei vécék tengerbe szórják aranyukat páduában írja a cérnával varrt pepita tékába hogy egy szatyor ólomszentantalt vett hogy otthon ó-kanizsán (oh) a háborúsdit játszó gyerekek ólomkatonái közé csempéssze őket (páduai szent antal segíts)
